Mik azok az okok amik miatt nem vállaljátok fel, titkoljátok, hogy hogy a saját nemetekhez (is) vonzódtok?

Már írtam ez előzőhöz, de itt is megteszem. Szóval az már egy hiba, hogy valaki a könnyebbik utat választja. Nem azt kell, mert abból nem fog tanulni. Mindenki kap pofonokat az élettől, de abból tanulunk. Az is kell ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Én is sokáig nem vállaltam magam, mert féltem a szüleim reakciójától(Nem kellett volna, mert támogatnak is). Ezeket a negatív jósolgatásokat kéne abbahagynia mindenkinek. Nem tudja senki előre, hogy mi lesz, amíg megnem tapasztalod. Nem kell tényként kezelni a fejben kitalált bugyutaságokat. Nyilván előrelátni más dolog, de jósolgatni nem kell, ha nem vagy biztos a dolgodban.

Nehéz munkát találni? Fejleszted magadat, akkor nem nehéz. Illetve én biztos nem dolgoznék olyan helyen, ahol emiatt kirugnának. :D (Ha kiderül.) Lehet nyelveket is tanulni, az is csak rajtad múlik és lehet is húzni ebből az országból. Ezért írtam, hogy nem a könnyebbik utat kell választani és elfogadni a rosszat. A saját sorsod kovácsa te vagy, nem más.

A fontosabbik érvem, hogy kinek mi köze hozzá? Engem sem érdekel, hogy ki, kivel bújik ágyba, akár meleg, akár heteró az illető. Különösebben nem esik nehezemre ezt megtartani magamnak. Vannak női és férfi barátaim, láthatnak velük nyilvános szórakozó helyen. A barátaim sem a párjuk miatt érdekelnek, hanem, mert jó lehet velük beszélgetni.

A másik -sajnálatos- érvem, hogy a magyar társadalom nem eléggé elfogadó. Tartok tőle, hogy megfagyna a levegő körülöttem a munkahelyemen, és hát szeretnék ott maradni. (Korábban fontos volt, hogy tekintettel voltam szüleimre, rokonaimra. Ez megvan ma is, de hátrább rangsorolódott.)

Család és barátok.

Ha teljesen új életet kezdhetnék egy elfogadobb nyugati országban, szerintem ott fel tudnám vállalni, mert úgy ismerne meg mindenki hogy meleg vagyok. De így hogy régi haverjaim ismerőseim heterónak ismertek, voltak kamu barátnőim is még régebben amíg nem fogadtam el magam, meg haverjaimmal is mindig csajokról beszélgettünk érted...ezután egyszer csak odaállnék eléjük hogy "meleg vagyok". Minden megváltozna, és nem biztos hogy jó irányba. Elfogadnák szerintem, de akkor is más lenne minden, kerülnék az igazi pasis témákat, mert a heteróknál a meleg=lányos, meg lenne kínos csend is amikor az a téma hogy ki kire hajt rá vagy épp kivel van.

Család az bonyolultabb, mert ha úgy vesszük a szüleim génjei miatt vagyok ilyen, tőlük örököltem, tehát fogadják el. De vidéken ez nem ilyen egyszerű, csalódottság, elhidegülés és kötött beszélgetések. Meg hogy hát "azért ugye lesz majd unoka", meg "mikor növöd ki ez a fiúzás dolgot".

Vannak bi hajlamaim, de hosszútávon csak hetero párkapcsolatban tudom elképzelni az életem, ezért mindenki úgy tudja rólam, hetero vagyok.

Sajnos emiatt még inkább tartok tőle, h kiderül, emiatt nem merek ismerkedni, olyan helyekre járni, ahol ismerkedhetnék. Kollégák, barátok, szülők stb. Egyébként szinte minden társaságban akad egy-egy homofób ember, többnyire az idősek, de azért a barátok között is. És minél kisebb valakinek az agyi kapacitása, annál kevésbé lenne képes felfogni hogy mit jelent a biszexualitás, főleg az én esetemben. Talán túlságosan érdekel h mit gondolnak rólam, meg a lelki békéjük fontosabb mint a sajátom, nem tudom.

Úgy, hogy rájöttem, hogy fel kell nőni. Nem pedig úgy kell élni, hogy másoknak kell megfelni. Én jártam pszichológushoz és egyszerűen rájöttem arra, hogy miért vagyok olyan amilyen. Én szorongtam másoktól, mert előre jósolgattam negatívan, amit tényként kezeltem. Miközben nagy marhaság, mert semmi valóság alapja nem volt. Amint elkezded egy-két embernek elmondani, egyre bátrabb leszel és lefogsz mégjobban sz*rni másokat. 3-sal értek egyet abban, hogy ez a helyes gondolkodás. Hogy kinek mi köze hozzá? Ha te így vagy boldog, akkor így vagy. Aki meg nem tud elfogadni, annál jobb. Legalább lehet őket kukázni. (Családod is kukázhatod, ha nem fogadnak el. Mármint nyilván rohadt nehéz, de ha ez kell a boldogságodhoz, akkor ez van. Egy felnőtt ember független, a családnak semmi joga utána már beleszólni az életedbe.)

Nem bonyolult az élet, csak azzá teszi mindenki(saját magunk). Saját magad teszed azzá, mert pesszimistán gondolkozol. Ezért is mondtam, hogy minden rajtad múlik, nem pedig másokon.

1-es.

Hát pedig megteheted. Bátraké a szerencse, nem pedig a gyáváké. Nem bántásból írom ezt sem. Sokszor bizony a nulláról kell kezdeni, de azzal sincs probléma, csak ki kell tartani. Nem tudhatod, hogy mit hozhat a jövő, hiszen meg sem próbáltad. Előre levetíted negatívan a jövődet. Pesszimista vagy, ezért tényként kezeled a negatív gondolataid, ahelyett, hogy megtapasztalnád.

Én pl nem dolgoznék olyan munkahelyen, ahol tudnám, hogy emiatt kirguhatnak. Hát biztos nem lennék csőcselék. :D Én ezért is tanultam tovább, hogy értelmiségi szinten dolgozhassak. Ott azért ilyen megkülönböztetések nincsenek. Nyilván vannak kivéltelek, de többségében nincs. Még az is, aki a melegség "ellen" volt, sokesetben átértékeli az egészet és megváltozik a véleménye. Mert megtapasztalja, hogy nem kell minden elhinni a médiának. És így megdől a sztereotípia.