Ennyire meghatározó az első szerelem?

Heteró vagyok, ettől független ugyanígy vagyok ezzel én is. Középiskolásként voltam először szerelmes, némi halogatás után végül be is vallottam ezt a lánynak, de aztán nem lett a dologból semmi. Ettől függetlenül azóta sem tudom elfelejteni teljesen, szoktam gondolni rá, a mai napig álmodom rendszeresen vele, stb. Nyilván azóta voltak más nők is az életemben, de amit iránta érzek, az akkor is különleges, és teljesen más, mint a többi.

35/F

Hát, ha le tudod zárni a dolgokat a fejedben, akkor nem fogsz ezen lovagolni. Szóval, ha logikusan gondolkodsz, akkor rájönnél, hogy teljesen felesleges energia pazarlás rá fecsérelni a gondolataidat. Egyébként is hetero, szóval csak az idődet és az energiádat pazarlod el, ahelyett, hogy mások felé nyitnál. Természetesen megértem, ahogyan érzel, viszont tudatosítani kéne magadban, hogy semmi értelme az egésznek, hiszen úgysem jöhet össze. 10 év után azért szerintem nem normális így érezni. Meg az mindig legyen a fejedben, hogy addig senkit sem ismersz igazán, míg nem élsz vele együtt egy háztartásban. Még akkor sem, ha már 20 éve ismered az illetőt. Senkinek nincs ráírva a homlokára, hogy milyen. Lehet valaki nagyon szimpatikus és jófej az elején, ha a négyfal között teljesen más. Az utcán és társaságban mindenki maszkot húz és játsza fejét. És ebből van a többség, nem pedig fordítva.

Amit meg nem tudsz megváltoztatni, azt el kell fogadni. Illetve elengedni.