Meleg srácok, ti elfogadjátok magatokat ? Ha igen, mikorra sikerült ?

Szia! Én amióta az eszemet tudom egy vallásos, konzervatív homofób családban nevelkedtem. Minden héten templomba járattak, sőt vallásos általános suliba jártam, most meg vallásos gimibe.

12 évesen jöttem rá, hogy meleg vagyok. Először képtelen voltam elfogadni magam, és minden este imádkoztam, és Bibliát olvastam, hogy "gyógyuljak meg". Még volt egy barátnőm is, de bármennyire is szép és kedves lány volt, barátságnál nem éreztem többet iránta.

Olyan 14 éves lehettem, mire elfogadtam magam. De 16 éves koromig nem coming outoltam senkinek, csak akkor mondtam el 4 barátomnak, akik mind jól fogadták.

Pár napja coming outoltam a Fideszes, homofób szüleimnek, és sokkal jobban fogadták, mint amire számítottam. Nagyon megérte!

17/F

Én mindig tudtam, hogy tetszenek a lányok mellett a fiúk is. Oviban is mindig fiúba voltam szerelmes. Fiúval szexeltem először. Mivel tetszettek a lányok is, így otthon valahogy nem tűnt fel.

Először apám előtt derült ki, és teljesen ellenezte, anyukám sem túl liberális, sőt!

Ahogy idősebb leszek, egyre kevésbé érdekelnek a lányok.

Apámmal több évig nem beszéltünk emiatt, de megváltozott, teljes mértékben elfogadta. Anyukám meg hisz abban, ha tetszettek lányok, akkor lesz idővel feleségem is. Kicsit elszomorít, de ez az én életem, nem leszek boldogtalan ezért.

Srác már nem vagyok, inkább férfi, sőt, feltehetően a kérdezőnek már bácsi :( de a kérdezőnek, valamint a hasonló gondolatokkal és gondokkal küzdőknek megírom:

Nem nevelkedtem mélyen vallásos, vagy erősen konzervatív családban, azonban meggyőződésem volt, hogy a szüleimnek csalódást jelentene a melegségem.

Általános iskolás korom óta lassanként tudatosult bennem, mióta a tesi órán, vagy úszás oktatáskor a fiúk a lányokat lesték, én pedig a szemem sarkából az őket leső srácokat.

Középiskolás koromban kezdtem el egyre jobban asszimilálódni az erősen konzervatív környezetbe, de abban a korban azon kívül sem volt ez beszédtéma, nem volt "felvállalható", csak agyonhallgatható szégyen.

Egyetemen már ebben a konzervatív közegben, mint sajátomban éltem, s azóta is erősen köt a munkaköröm, az életközegem, a világszemléletem, minden... ...a látszat és a belső meggyőződés egyaránt.

Mai napig sem vállaltam fel, nem is tehetem meg minden eddigi elért eredményem feladása nélkül, ugyanakkor a megbukott magyar politikushoz (direkt nem nevesítek) hasonlatos kettős élet, vizet prédikálás de bort ivás az én tényleges, belső erkölcsi képembe nem fért és nem fér bele.

Leéltem az életemet (na jó, remélem, csak a felét :) ) kalandok, romantika, párkapcsolat, társ-élmény megélése nélkül, és már nem is lennék talán képes ezek megélésére mint megcsontosodott elvek és merev morális irányelvek szerint élő férfi.

Taszítana a gondolat, hogy azért vessem el a jelenlegi életemet, a mára kialakult önmagamat, elveimet és értékrendemet, hogy a melegek átlagos, minden éjszaka másban az igazit kereső, csak a mának élő életét éljem, és kiélt emberként ugyanúgy magányosan öregedjek meg, mint ahogy a mostani életemben is tenni fogom, azzal a különbséggel, hogy tudnám: feladtam mindent az időszakos örömökért, még önmagamat (a hitemet és az elveimet) is, de amit cserébe kaptam, mint tünékeny nem igazat nem tudtam megtartani, és nem csak magányos öreg lettem, hanem (nem anyagi értelemben) nincstelen öreg is, egzisztenciális nulla, aki minden platformon a fiatalokat hajkurássza, hogy úgy érezze, még valaki, vagy még kellhet valakinek - ingyen vagy pénzért. Ezekre maradjanak csak mások a példák, vannak szép számmal.

Ez nem az én utam.

Azt tanácsolom, hogy nézz szembe önmagaddal! Soraid alapján úgy tűnik nagyon fiatal vagy, s e korban még gyakori a szexuális irányultságban való bizonytalanság, vagy a "kilengés". Nem biztos, hogy ez az érdeklődés kizárólagos, vagy végleges Nálad. És bizonyos értelemben még ez is mindegy, mert fontos, hogy bármilyen is vagy, meleg, biszexuális, vagy csak "fiatalon kíváncsi heteroszexuális", ne érezd szégyennek, hogy olyan vagy, amilyen, mert olyan vagy, amilyen, és olyannak kell lenned, amilyen vagy. Mindegy e tekintetben, hogy vallási tanítás vagy a közvetlen környezeted mit mond, mindegy, hogy örökletesnek, génekben kódoltnak gondolod az okát, vagy a Téged körbevevő környezeti tényezők összhatásának, a fontos az, hogy ki vagy, és mit vársz magadtól és az élettől. Ha ez megvan, akkor könnyebb meghozni a döntéseidet.

Ha ma lennék olyan fiatal, mint feltehetően Te most, mindent megtennék annak érdekében, hogy elfogadjam önmagam, még akár szakemberhez is nyugodtan fordulnék. Akkor is ezt tenném, ha végül nem az előbújás mellett döntenék, mert a legfontosabb az, hogy befelé hogyan éled meg az identitásodat, mennyire van meg a lelki önazonosságod, milyen az önértékelésed. Ez segítene eldönteni, hogy mennyire utam a felvállalás családi körben, majd szűkebb környezetben. A saját válaszom az lenne a mostani fejemmel, ha ilyen fiatal lennék: a szüleim, testvéreim előtt - előbb vagy utóbb, de bölcsen időzítetten - felvállalnám, de a tágabb környezetemnek nincs köze ehhez. A szűk családnak is "csak" a szeretetközösségünk miatt, és azért, mert így elkerülhetőek a későbbi kérdések, ill. elvárásokban való csalódások, valamint azért, mert így bölcsebb előrelátással tud a családom minden tagja tervezni, ha tudják előre: sosem lesz általam unoka, másnak kell továbbvinni az ősi nevet...

Ugyanakkor - szintén mai fejemmel - önmagam elfogadása és másságom szűk családi körben való felvállalása mellett megtartanám azt az elvi/erkölcsi fejlődési ívet, értékrendszert, ami vallási elköteleződésből és családi neveltetésből fakad, s ami szexuális érdeklődéstől függetlenül a saját magánéletem legintimebb területére is átemelhető.

Hiszem, hogy lehetsz istenhívő és konzervatív értékrendű, de homoszexuális ember. Befolyásolhatja erősebben ma a másságod, hogy tudatosan milyen hivatást választasz, hogy mely földrajzi régióban, milyen politikai berendezkedésű környezetben tartod optimálisnak vagy elképzelhetőnek az életed leélését, de nem jelenti azt, hogy az életszemléleted alapjait képező erkölcsi/morális mindenféleképpen fel kellene adnod.

Hiszem.

Légy kitartó, engedd érlelődni, és fogadd el, de ugyanakkor ne add fel önmagad! Sok sikert!