Sok passzív gyerekkori trauma miatt élvezi, ha alázzák?

Kb ugy lehet (probalom elkepzelni) hogy a szexualitas jelen van egesz gyerekkorban, a szemelyiseggel egyutt, azzal parhuzamosan fejlodik alakul. Es a mindenfele gyerekkori jo es rossz hatasok, ahogy a szemelyisegen is, ugy szexualitasban is nyomot hagynak. Es meg ha ez hatas kifejezetten kellemetlen is, akkor is beepul a szemelyisegbe, a szexualis szemelyisegbe is. Es felnott korunkba errol gyerekkorban megirt lemezrol jatszuk le ujra es ujra szexualitasunkat, mikozben esetleg mar reg nem is emlekszunk ra miert olyan amilyen.

Kivancsi leszek masok velemenyere, otleteire, mert ezt az elmeletet nem erzem kikezdhetetlennek, es eleg altalanos. :))

Maximálisan meg tudom erősíteni.

Nem egy emberrel találkoztam,társkeresés során, akik kimondottan azt igényelték volna, ha megalázóan bánnék vele, taposnám, kiszolgáltatott helyzetbe hoznám, stb.

Bár nekem sem volt hej de szuper gyerekkorom, sosem tudnék bántani, verni, megalázni senkit. Még leteperni sem,pláne kikötözni.

Ezek mind valamilyen lelki gondok és viszik magukkal,és egyre erősebb inger kell nekik,amivel el tudják nyomni.

De mindegyik , akivel próbáltam ismerkedni,elmondta,hogy volt az életében erőszakos, agresszív férfi, és annak ellenére ,hogy szinte panaszkodott rá,mégis élvezte.

Ezzel nem lehet mit tenni. De ebben az a szomorú,legalábbis nekem az, hogy ezek,akikkel beszéltem, mind intelligens,ápolt, jó modorú srácok voltak. Nagyon elszomorított, amikor meséltek az erőszakról,illetve arról, milyen alakokkal szexeltek.

Mi pedig, akiknek vannak érzelmei,itt állunk értetlen és magányosan....