Milyen mentális probléma, betegség, vagy sérülés okozhatja azt, hogy valaki már betegesen azon rugózik, hogy más, idegen emberek kivel, és milyen nemű partnerrel szexelnek?

Milyen mentális problémája lehet annak aki a másik képebe tolja a szexuális orientációját kérkedik, hivalkodik vele és elvàrja hogy ezt önmagàban èrdemként ismerjék el.

Mennyire beteg ha valaki semmilyen módon nem tolerálja ha a másik embernek a vèleménye eltér a sajàtjától?

Ha faluban ez teljesen normális

Bár egyre inkább nem érdekli az embereket.

Inkább az hogy ki csalja meg a párját.

De a pletyka a lényeg.

Amiért működnek a valóságsohwk is. Kíváncsiak az emberek mások magánéletére.

1/ sokkal betegebb az aki mindeb alkalmat megragad, hogy ócsároljon valakit aki kicsit is más mint ő. Egyébként ne bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. A hetero párok sem a négy fal között csinálják 90%-ban. Tele van a közösségi oldaluk, insta, facebuk, stb a párjukkal közös képekkel, együzt evős, együtt fürdős, nyaralós, karácsonyozós, csókolózós képekkel. És az utcán is fogják egymás kezét. Csókolóznak. Hoppá. Nem a négy fal között csinálják.

Fáj ha valaki másmilyen és ugyanúgy tesz? Nagyon helyes! Örülök neki! Egy ostoba liba, vagy ostoba bunkó aki más magánéletét megszállottan kritizálja, ahelyett, hogy a sajátjának élne.

Ezt én mentális problémának venném és egész egyszerűen irigységnek nevezném.

Mivel ezt látni nem is szeretném, ahogy az 5-ös válaszoló írja, a facebookon leiratkoztam.

Ne értsetek félre, nem arra irigykedik xy szomszéd, hogy téged egy azonos nemű rak meg, hanem arra, hogy hallotta / látta / mondták, hogy megtörtént.

Nem kell ahhoz vidéken lakni, hogy kibeszéljenek a szomszédok (egy nagyon elcigányosodott faluban tizensok éven keresztül egyetlen megjegyzést se kaptunk arra, miért nem csajokkal és miért szinte mindig ketten érkezünk a saját nyaralónkba (két fiatal srác)...

Sokadik éve lakok itt, a belvárosban egy igen sokszínű, hatalmas házban, a szomszédok hallhattak ezt-azt; az esetleges veszekedéskor különböző más férfihangok ordítottak vissza (én nem szoktam), sőt, a munkahelyem is ugyanebben az épületben volt 10 évig, mégse szólt vissza vagy be soha senki arra, amit előző este a lichthofban (világítóudvarban) hallott.

Persze találkoztam én is olyan emberekkel, akik megkérdezték, hogy tudom-e, hogy ez meg az "más" (részleteket nem írok). - Ilyenkor nekem a visszakérdezés szinte mindig bejött: "Éééés? Bántja valahol ez a maga önérzetét?" - sosem jött válasz.

Ergo: éljünk, ahol élünk, azért nem kell sikítva d*gnia senkinek, de le kell sz*rni, ha valaki beszól. Ha másért nem, csak azért, mert talán ő is sikoltozott éppen, amikor az x+1 gyereke elkészült, hogy <12 unokája legyen 63 éves korában. :-D