Felvidékről Budapestre költözni? Változtatna a helyzetemen? Kibeszélő

Sziasztok!

Először is leszögezném, hogy viszonylag hosszú lesz. Nincs kitől tanácsot kérnem, nincs senki aki elmondaná a véleményét, ezért próbát teszek itt. Remélem akad valaki aki szeret olvasni és tanácsokat osztogatni :)

Kezdetben röviden magamról. 22 éves egyetemista vagyok, Pozsonyban tanulok gyógyszerésznek. Mosolygós, pozitív, sírdogálós, csendesebb, visszahúzódóbb, ugyanakkor embereket kedvelő típus vagyok. 19 éves korom óta kezdtem aktívabban jelen lenni a meleg világban, akkor költöztem fel kisvárosból Pozsonyba. Sajnos ezalatt a 3 év alatt nem volt sok sikerem, kösznhető a kinézetemnek valamint valószínűleg a személyiségem sem olyan, amit szívesen megismernének az emberek. Volt 2 kapcsolatom, mindkettő teljesen lerombolt, nem voltak sajnos sikeresek. Negativ élményként gondolok vissza rájuk. Barátaim jóformán nincsenek, akik vannak is kétszínűek, nem bízom meg bennük. Egyedül vagyok.

Jelenleg negyedéves vagyok, nagy döntések előtt állok. A tanév végén 1 hónapos, majd az 5. évben 5 hónapos praxunk van. Egyet tudok biztosan, semmiképp sem szeretnék a szülővárosomban maradni. Kis város, semmi lehetőség, épp elég évet pazaroltam el az életemből itt, nem akarok többet. Pozsony praxra kilőve, nem szeretnék ott maradni egyetem után, nem szeretem a nyelvet. Magyarlakta településeken gondolkoztam, így jött Dunaszerdahely. Lehetőségem lenne a kórházba elmenni praxolni, sok is a magyar, nagyon tetszik a város elhelyezkedése, közel van sok nagyváros. (Most arra nem térnék ki, hogy a korona kicsit megnehezíti az egészet, ugyanis elvesztettem a kolégiumomat, kellene lakást keresni, viszont praxért semmilyen honorárium nem jár. Sok probléma van, de meg tudnám ezeket oldani valahogy...)

Akkor most jön a csavar, mi is a problémám. Elkezdett járni az agyam, mi lenne, ha Budapestre mennék praxolni. Óriási város, tele emberekkel. A döntésnek elég véglegesnek kell lennie, ugyanis ha oda megyek praxolni, haza felvidékre már csak nagyon nehezen tudnék visszajönni dolgozni. Körbenéztem Grinderen és Rómeón mi a helyzet Pesten. Amit láttam kiábrándító volt. Konkrétan egy olyan embert se találtam akire ráírtam volna. Szinte mindenki promiszkuitív szexmániás, túláradó magabiztosság párosítva a jóformán modellkinézetű alkattal. Egy átlagos , hétköznapi srácot sem láttam. Tudom, ez nem jelenti hogy nincs + a város óriási, rengeteg emberrel. Több lehetőségem lenne Budapesten ismerkedni, mint Dunaszerdahelyen. Itt is nézelődöm, vannak szimpatikus emberek, párral írkálok is, viszont ismerem az itteni helyzetet. Mindenki ismer mindenkit, mindenki dug mindenkivel. Mennyivel lenne jobb helyzetem Pesten? Nem látok realitást abban, hogy a több ember több lehetőséget nyújtana valamiért. Ugyanis több ember több ember közül is tud választani, és a tapasztalataim alapján engem nem igazán választanak az emberek (és az átlagosak, hát még a pesti szépfiúcskák). Ti mit tennétek az én helyemben? Itt a lehetőség a kezemben, hogy elköltözzek, oda ahol a jövőmet a legjobban alakíthatnám, de nem tudom mi tévő legyek. A szívem inkább Dunaszerdahely felé húz, de mégsem bírom kiverni a fejemből Budapestet. Vonz a nyüzsgés, a nagyvárosi élet, a sok ember. Ugyanakkor maga az ország nem vonz, a lakosságot kettéosztotta a politika, nem látok semmi mást csak gyűlölködést és útálatot a másik ember íránt. Volt valaki hasonló helyzetben mint én? Volt lehetősége elköltözni, Budapest és egy másik nagyobb város között vacilált, hogyan döntött? Mik voltak a tényezők?

Végezetül csak annyit mondanék el, hogy a boldogságomat nem mástól várom. Sokszor már megkaptam, hogy ne erőltessem az ismerkedést, kapcsolatokat. Nem is erőltetem, most sem az a célem. Nem a 'pasizás' a fő kérdés itt. Hanem az emberek, ismerkedés, elfogadás, boldogság, és nyilván ezekkel együtt a mélyebb komolyabb kapcsolatok is.

Előre is nagyon szépen köszönöm, ha valaki elolvasta és leírná, ő hogy látja a dolgokat, tanácsait. Szeretek sokat olvasni, úgyhogy lehet nyugodtan hosszan is fogalmazni. :)