Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább a későbbiekben (trigger warning a leírásban)?
22 éves srác vagyok.
Életem legelső, mással való szexuális együttlétemkor megerőszakolt egy férfi. Elvett tőlem valami olyat, aminek különlegesnek kellett volna lennie és kellemesnek. Életre szólónak életre szóló volt, az biztos.
Kisgyermekkoromban a saját nagyanyám molesztált szexuálisan, és az egyik nagyapám is átlépett egy két határt szexualitás terén.
Rettegek az intimitástól, az erotikától, a szextől. De közben nekem is vannak vágyaim, szükségleteim, és szeretném megtapasztalni, hogy ez egy olyan dolog, amitől talán nem kell félni, ami tulajdonképpen egy élvezetes dolog, nem pedig veszéllyel teli.
Képtelen vagyok bármilyen kísérletre. A múltkor már meg volt beszélve egy sráccal egy találkozó, ahol nagy valószínűséggel szexeltünk volna. Mikor oda került a sor, hogy végeztem a munkában, és tudtam, hogy most a találkozó jön, próbáltam bátorítani magam, hogy minden rendben lesz, de végül annyira elkezdtem szorongani, remegni és pánikolni, hogy lemondtam az egészet és végül hazamentem. Régebben volt egy-két próbálkozásom, néhány pillanat erejéig át tudtam érezni, hogy ez egy jó dolog, de például elélvezni szinte képtelen vagyok mással (bár eddig az erőszakon kívül két másik férfival voltam életem során csak). Néha megnyílok, és ezt elmondom egy-egy férfinak, hogy meg tudjam magyarázni, hogy miért vagyok annyira gátlásos és félénk, elfogadónak mutatkoznak, aztán egyik napról a másikra eltűnnek.
Fogalmam sincs, hogy mihez kezdhetnék.
Terápiába természetesen járok és gyógyszert is szedek, tehát a feldolgozás folyamatban van, de ez az egész szexuális életemet gyökerestől eltorzította.
Félek, hogy ha esetleg nem mondom el a partnernek, akkor megint beleesek abba a szerepbe, hogy valójában én az egészet nem szeretném, de már nem tudok megszólalni és azt mondani, hogy nem szeretném, ne csináljuk kérlek!
Egyáltalán...néha megfordul a fejemben, hogy bevállalna-e bárki is egy ilyen helyzetet. Ahol nagy figyelmet kell szentelni nekem, azt hiszem, mert meg kell tanulnom újra az egészet tulajdonképpen. Eddig az a tapasztalatom, hogy nem, nincs ilyen férfi.
Mit tudnátok tanácsolni?
Gondoltam érdemes egy közösséghez fordulnom a terapeutámon és a barátaimon kívül ezt a kérdést illetőleg.
Ha ezt elolvastad, azt megköszönöm, és a válaszokat is előre köszönöm!
válasza: válasza:Épp ezért. Alkalmiban ki törődik az érzelmeiddel, gátlásaiddal? Senki. Egy gyors dugás, ha nem veled, majd mással.
Egy kapcsolatban fontos lesz a másiknak is, hogy te mit akarsz, mikor akarod, mikor vagy rá kész.
válasza: válasza: válasza: válasza:A helyeben azonnal elzárnám az intimitás lehetőségét az agyam egy olyan bugyrába, ahol nem kell paráznom tőle. Tudom, hogy sokan "arra" mennek és sok alkalmit keresőbe lehet belefutni, de ez az első pár mondat után még a legótvarabb helyen is kiderül. Őket hagynám, nincs alku sem velük, sem magammal szemben.
Tuti találsz olyat, akivel normálisan eltudsz beszélgetni pár órát / napot, és rá is tértek arra, hogy ez egy érzelmeken alapuló dolog lehet, és a múltbeli sérelmeid miatt nem kell szex (egy jó darabig). Ha ebben a pillanatban lekoptat, akkor se keseredj el, kamu volt, hogy nem a szexre megy. És nyilván lesz ilyen, nem mondom, hogy nincs, de kevés tiszta szándékú ember van ezen a területen (pont ugyanúgy, mint heteróéknál), ha adott annak a lehetősége, hogy dugás legyen, márpedig egy társkeresőnél ez az alapvetés, akkor a dugás az egyetemes cél, akkor is, ha kerülőutakon jutunk el oda.
Ha viszont nem koptat le, és látod a türelemnek valami minimális szikráját, akkor sem kell azonnal találkozni. Nem annyira miatta, hanem magad miatt. Muszáj stabilizálnod magadban az ilyen módon létrejött ismeretséget, amíg legalább haversággá minősül, ehhez viszont hetek, hónapok kellenek. Aztán mehet a telszám csere, ami jelentős fordulópont lesz, ha kiderül, tudtok kötetlenül "élőben" is beszélgetni, már csak egy lépés a személyes tali. De addigra eltelt pár hónap, és átbeszéltetek párszáz órát, amit két napba lehetetlen beletolni.
Biztos az jut eszedbe, hogy szénára a tűkazalban (Spongyabob után szabadon) könnyebb rábukkanni, mint ilyen emberre, valóban nem fog kiugrani minden bokorból egy, de nem lehetetlen. Másnak is vannak komoly gátlásai, amit még ennyire sem oszt meg senkivel, mint te ezt a kérdést. Úgyhogy ez egy jó kezdet, remélem összejön egy ilyen kapcsolat számodra. Kitartás!
válasza:Alapvetően igazad van, de azért a hónapok a számcseréig talán túlzás.
Minél hamarabb találkoznak élőben, annál hamarabb kiderül, van e értelme folytatni.
válasza: válasza:Nagyon nehéz téma, főleg hogy a kérdező saját érzéseit nehéz átélni annak akinek nem történt ilyesmi az életében. Azt kell megtanulni a terápia során hogy te vagy a saját tested irányítója és ne hagyd hogy mások olyat tegyenek veled amit nem szeretnél. Vannak emberek akik kihasználják a másikat, vagy így, vagy úgy. Leszek is olyanok akik bármit megtesznek egy alkalmi szexért, sajnos néhányan még erőszakhoz is folyamodnak. Ha ez megtörtént, ne legyen bűntudatod! Kérj segítséget és ne hibáztasd önmagad.
Nagyon jó olvasni az előttem levő válaszokat, végre egy fontos téma, értelmes gondolatokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!