Művelt, intelligens, érdeklődő srácok nektek hogy vált be az ismerkedés?

"Nem hiszem, hogy szüksége lenne hozzá "script"-re."

Ne haragudj, de mit jelent ez a szó, ha megkérdezhetem?

Sehogy, már az évek alatt teljesen kiábrándultam.

Sokszor az az érzésem, hogy az egész meleg szubkultúra (sőt, nem is kifejezetten csak az) a felszínesség és a sekélyesség virágkorát éli, mindenkit csak az érdekel, hogy kigyúrt legyen, tökéletes öltözék, haj, decens borosta, vagy épp pont, hogy ne legyen rajtad egyetlen szőrszál sem, járjál kondiba, legyen multis állásod, hogy tudd finanszírozni a napi két Starbucks-os iced caramel cloud macchiato-t.

És a legjobb, hogy ezen túl semmi sem számít :) Ha kizárólag ezen kritériumok teljesülnek két ember közt, akkor mehet a szex, esetleg kapcsolatban élnek pár hónapig, majd továbbállnak, mert nincs önálló személyiségük, ami összetartaná őket.

Ha találkozom is olyannal, akinek számítanak a belső értékek, monogám és nincs szexuális aberrációja, az biztos, hogy már évek óta elkötelezett párkapcsolatban él. :(

Ennek ellenére én még mindig nem adtam fel teljesen, csak egyáltalán nem hiszek már az online ismerkedésben (meg semmilyen ismerkedésben sem, inkább csak a teljesen véletlen- és meglepetésszerű találkozásokban, de ilyenre meg aztán várhatok).

És nagyon sokszor mondják nekem a baráti társaságomban, hogy nagyon válogatós vagyok, és így tényleg egyedül fogok maradni, de most ennyire nagyon különleges dolgot várok el komolyan? Hogy ne írja külön az igekötőt az igétől, mert ultragáz? Meg ne csak magáról dumáljon állandóan, hanem mondjuk kicsit érdekelje már, hogy én mivel foglalkozom? Meg az első randin ne jöjjön nekem azzal, hogy halálosan szerelmes, amikor semmit sem tud rólam?

Sokszor úgy gondolom, bennem vannak valahol mélyen „rosszul futó programok”, amik miatt csak ezeket az embereket találom meg.

25F

Bár még elég fiatal vagyok, így túlzottan sok tapasztalatot nem szerzhettem, de bőven sok emberrel próbáltam már meg ismerkedni ahhoz, hogy hasonló következtetéseket vonjak le. Néha már szinte én érzem magam rosszul, hogy valakitöl még elvárom hogy a 'szia mizu'-t (ami már alapból elég rossz indítás, ha egy ismeretlennel kezd az ember beszélni) ne egy 'a/p?' kövesse.

Akivel eddig beszéltem, és nem ilyen volt az sajnos nálam is ebbe az öntelt, már mondhatni beképzelt kategóriába tartozott, vagy túlzottan művészlelkek voltak már, amit annyira nem tudott bevenni a gyomrom.

Sajnos olyannal is összehozott az élet, aki eljátszotta, hogy neki nem fontosak a testi dolgok. Első (azóta utolsó is) barátom teljesen normális volt, az intelligenciája elég hiányos volt ugyan, de gondoskodó és odefigyelő próbált lenni. Egy hónap elteltével viszont megmutatkozott az igazi arca, és elég hamar kibukott, hogy őt rohadtul nem érdekli semmi, csak az hogy mekkora az ember farka. Na most, az én 16 centesem neki nem felelt meg (az ő 20+osához képest valóban kicsike🤷‍♂️) így aztán mint kiderült rendszeresen félrelépegetett... és aztán hogy ez ne legyen olyan kínos, kihozta azt a dologból hogy én nem akartam vele eleget szexelni.

A következő csalódás az volt, mikor találkoztam egy végre intelligens, normális sráccal, akivel rengeteg közös témánk volt, tökre örültem, hogy talán ebből lehet valami, de másfél óra múlva csak egy sikátorban kötöttünk ki,ahol aztán elég hamar a 'lényegre tapintott'...

Na, de összegezve a csodálatosan érdekes életúti beszámolómat, sajnos valóban a lehetetlent hajazza már az az elképzelés, hogy találjon az ember valakit, aki nem egyből a szexre hajt... tisztelet a kevés kivételnek (akikkel eddig még valahogy sose sikerült összefutni :D )

14-es válaszolónak

Forgatókönyv. Nem tudom miért az angol megfelelőjét használtam, gondolom csak lusta voltam tisztességesen fogalmazni:D

Bár nem gondolnám, hogy ez a három jellemző teljes mértékben én lennék, de azért gondoltam, leírom én is röviden a történetemet.

Két barátom volt eddig összesen. Az elsőre ugyan nem vagyok valami büszke, mert igazából elég buta is volt szegény, meg nem is voltunk meg valami jól, csak ( mivel elég rossz állapotban voltam akkoriban) nagyon ragaszkodtam hozzá, és nem akartam egyedül lenni. Viszont, ha úgy nézzük, elsőnek nem volt rossz. Érdemben talán egy hónapig voltunk együtt, de húztuk mi azt háromig is. Őt egy osztálytársam irányította hozzám, aki tud rólam, mert teljesen véletlenszerűen összefutott vele a neten, és eszébe jutottam róla. :D

A második barátomat itt ismertem meg. Egészen meglepő módszerem volt rá: Szimpatikus volt egy válasza, és írtam neki egy üzenetet, amiből aztán beszélgetés lett, aztán ismerkedés, aztán szép lassan több is. Mivel gondolom, hogy ismerkedés céljából tetted fel a kérdést, én ezt javasolnám neked is. Nem kell rágörcsölni, meg azért valljuk be, hogy tényleg nem a legjobb a felhozatal ilyen téren, de ha néhány naponta átfutod az érdekesnek tűnő kérdéseket/válaszokat, szerintem hamarosan fogsz találni te is szimpatikusnak tűnőt. Az elején, mivel a testiség nem a mindenség, úgyis csak ez számít, aztán majd eldől, hogy úgy is bejöttök-e egymásnak, vagy csak szereztél egy barátot. :)

Ja és most 18 vagyok.