Fontos üzenet! Jó nekünk így?

Kedves 3-as, avagy én ismerek melegeket. Neked mégis mi bajod van azzal amit a kérdező leírt? Nem azt mondta, hogy aki meleg az járjon rózsaszín tangában és félmeztelenül. Neked mi bajod van azzal, ha valaki homoszexuális? Látható, hogy "te ismersz melegeket", vagyis ők is coming outoltak. Akkor ezzel most mi a baj? Ha a társadalomban több meleg emberről tudnának (azaz látnák a valódi arányokat), akkor ez egy társadalmi normává válna és a melegek is élhetnének egy egészséges életet. Jelenleg iszonyatosan sok meleg életük első felében valamilyen pszichés betegséggel küzd, míg az életük második felét úgy élik le, mint holmi középsikolások, akik csak szexelni akarnak. Én jópár 40-es meleget ismerek főként a munkahelyemről és valami borzalmasan gyerekesek. 19 éves vagyok és komolyan mondom, hogy leég az arcomról a bőr, amikor látom, hogy bizonyos emberek mennyire nem képesek a koruknak megfelelően viselkedni és ezt én is a társadalomnak hibájának szeretném betudni.

Vissztérve a Coming out-ra... Ez egy baromi fontos mérföldkő, egy homoszexuális egyén számára. Már csak azért is szükséges, mert amíg nem teszed a rokonok és mindenki a környezetedben automatikusan a lányokról kérdez és úgy unblock az ember természeteben elég nagy szerepet foglal el a szexualitás, így ez egy kikerülhetetlen téma, így folyamatos hazugságban kell élned.

Végszó: Én úgy gondolom, hogy én is és minden homoszexuális megérdemel egy rendes love storyt (mint a filmekben pl. Love Simon stb.) és szerintem ez megvalósítható lenne, ha elkezdenénk úgy gondolkodni, mint a skandináv országokban... Ne csámcsogjunk mások életén és legyünk elfogadóak, mert igazán sosem érthetjük meg, hogy min ment keresztül egy számunkra ismeretlen ember.

Értem én mit mondasz de ezzel van egy nagy probléma. Azt mondod, hogy mindenki coming-outoljon és akkor minden szép lesz és jó. Rossz hírem van. Nem lesz. Akkor lesz, ha a társadalom maga akarja majd a változás. És ez nem a meleg közösségből, hanem kívülről, a heterók felől kell hogy jöjjön. Mert mi vagyunk kisebbségben. Amikor a melegek harcolnak a jogaikért akkor a társadalom egy elég nagy hányada csak legyint és azt mondja, hogy a melegek megint "reklámozzák magukat". A "fejlett" országokban sem úgy ment a dolog, hogy gondolt egyet a tömeg és egyik napról a másikra azt mondta, hogy ok, legyen. Fogadjuk el. Kellett egy társadalmi háttér és társadalmi nyomás, hogy felnőjjön egy olyan generáció amiben a "meleg" már nem negatív szó. De a gond az, hogy ott meg már túltolják a dolgot. A Coming Out egyre inkább nem azt jelenti, hogy felvállalod magad, hanem azt, hogy ünnepled a másságod. Tudom, ez nekünk, kicsit konzervatívabb melegeknek nagyon rosszul hangzik, hisz mi alapvetően nem szeretnénk mást mint átlagos életet azzal akit szeretünk. De azért látjuk, hogy a meleg közösség egésze nagyon nem ilyen. Felhozod pl a párkapcsolat kérdését, amit már sokszor vitattunk itt. Nem is mennék bele. Mindenki tudja, hogy a melegek max 10%-a gondolkodik tartós, moogám kapcsolatban. Aztán lehet beszélni itt arról, hogy ennek mi az oka. De azt is tudjuk, hogy a 90% alapvetően nem kényszerből nem keres kapcsolatot.

Mit lehet tenni? Nem tudom. Én sem tudom. Annak ellenére, hogy sokat gondolkodtam már én is ezen. Amikor nagyobb sérelem ér emiatt akkor én is mindig inkább a "harcos" útját választanám, de a szürke hétköznapokban csak nyugalomra és békére vágyom. Én nem vagyok nyíltan meleg. Nem úgy mutatkozok be, hogy "XY vagyok, meleg". De aki számít azt beavattam. Család, barátok tudják. Azt is, hogy van párom. Azt is, hogy szeretjük egymást. A környezetem inkább csak sejti, de úgy érzem, hogy ez egyenlőre elég. Úgy érzem, hogy azokkal, akik zsigerből ellene vannak még a homoszexualitás gondolatának csak úgy lehet együtt élni, ha ez a dolog amolyan "nyilt titok". Mindenki tudja, de nincs kimondva. Együtt élsz azokkal is akik ellenzik, látják, hogy normális ember vagy és átlagosan, a társadalmi erkölcsi normákat betartva éled az életed. Hiszem, hogy ez elég ahhoz, hogy az ilyen ember már ne gyűlöletet, hanem legalább semleges érzéseket adjon tovább a gyermekeinek a homoszexualitással kapcsolatban. Az ő gyermekei már azzal az előnnyel indulhatnak, hogy nincs bennük gyűlölet így racionálisan tudnak majd állást foglalni. Ez az én utam ami szerintem 1-2 generáció alatt meghozná az eredményt és nekünk is élhető életet biztosítana. A bökkenő az, hogy a melegek többsége viszont nem ezt kommunikálja a többség felé. Elég csak átolvasni a kérdéseket pl ezen az oldalon aztán végiggondolni, hogy milyen képet is alakít ki magáról a meleg társadalom a többségi társadalomban. És hiába mész a Pride-ra átlagos melegként és hiába mondod mindenhol, hogy te ugyan olyan ember vagy mint más, csak a párod azonos nemű; ha közben meg egy nagyon jelentékeny csoport meg ennek pont az ellenkezőjét kommunikálja és tökéletes fegyvert ad az ellenzők kezébe saját maga ellen. Aztán meg veri a mellét mint egy kanos gorilla, hogy őt bizony fogadja el mindenki. Soha sem fogom elfelejteni amikor először vettem a bátorságot, hogy meleg közösségek után keressek. Nem szexre vágytam csak olyan társaságra akikkel megbeszélhetem a problémáim. Rákerestem a dologra és életem legnagyobb csalódása volt, hogy egyetlen egy olyan közösség sem volt amit kerestem. Mert az összes közösség, az összes szórakozóhely csak és kizárólag azzal volt tele, hogy hogyan is segítik ők elő a teljesen random emberek közti alkalmi szexuális kapcsolatok szervezését glory hole-okkal és magánszobákkal, mindenféle fétiseket simogató estékkel stbstb. Én meg csak ültem a monitor előtt és azt éreztem, hogy két világ közül a vákuumba kerültem. Mert a heterók nem fogadnak el azért mert meleg vagyok a melegek meg olyan életet élnek amit én képtelen vagyok. És eben a vákuumban sokkal de sokkal jobban mardosott a fájdalom mint a magányomban mert elvesztettem még a reményét is annak, hogy olyan közösséget találok ami befogad és ahol önmagamra találhatok. Persze szépen lassan az ember rájön, hogy azért nincs teljesen egyedül. Idővel én is találtam olyan emberkeket akik hasonlóan vagy közel ugyan úgy gondolkodnak mint én. Egyikükben a páromra is találtam. Szóval nincs minden veszve.

De a lényeg az, hogy a kérdés szerintem nem csak annyin múlik, hogy mindenki coming outol vagy sem. Itt még sok dologban közeledni kellene a két oldal álláspontjainak és ehhez az kéne, hogy mindkét oldal engedjen, és mindkét oldal tegyen is a dologért. Nekem viszont úgy tűnik, hogy ere egyik oldal sem hajlandó...

Talán a problémád abban rejlik, hogy túlságosan az anyagba süllyedtél. Az ösztön az állatok létezésének feltétele. Te több vagy, mint egy állat! A lelked isteni eredetű. Lehet, hogy ezt Te nem hiszed, vagy nem fogadod el, de így van. Az életet élni kell! Az öngyilkosság nem old meg semmit, mert a KARMA törvénye szerint ott fogod folytatni, ahol abbahagytad, vagyis a következő életedben azt a problémát, amivel nem tudsz mit kezdeni, azt kapod ismét feladatul.

Tehát azt javasolom, hogy hallgass a lelkedre, a belső hangra, amely útmutatást ad, mit kéne tenned az életedben. Találd meg az életed értelmét és ne ragadj le a tested igényeinél, az ösztöneidnél!