Más is hasonlóan kétségbe van esve a jövőjével kapcsolatban?

Én is elsőéves kolis egyetemista vagyok, hasonló helyzetben mint te, de talán nekem még rosszabb is egy fokkal mint neked. Azt mondod vannak barátaid, csak nem nagyon tudsz velük erről beszélni. Nekem barátaim sincsenek. Zárkózott vagyok, nincs szociális életem, nehezen elviselhető a személyiségem amíg meg nem ismernek eléggé. Korábban voltak barátaim hosszabb-rövidebb ideig, de elkezdve az egyetemet ezek megszakadtak, új barátokat pedig nem sikerült találnom. Nem járok bulikba, a gólyatáboros csapat nem rázódott össze, tömegképzés van és a korábban leírt dolgok. Erre pedig még jön egy lapáttal hogy meleg is vagyok. Valószínűleg ez is hoztátett az évek alatt a zárkózottságomhoz, mert bár férfias kinézetem van és mély hangom, alapvetően a fiús dolgok soha nem érdekeltek. Nem szerettem soha az iskolában az udvaron focizni a többiekkel, a tesiórákat is utáltam míg másoknak az volt a kedvence. Kisautókkal se szerettem játszani, gyakorlatilag soha semmi közös nem volt a fiú osztálytársaimmal. De a lányokkal se, mert nem is voltam Barbie babázós rózsaszínmániás. Középsuliban is ugyan ez volt a helyzet, miközben az osztálytársaim csajoztak és buliztak, én teljes passzivitást mutattam feléjük. Barátoknál is gondot okozott mindig mikor előjött ez a téma, nem tudtam egyszerűen mit mondani mikor előkerültek ilyen dolgok hogy nekem ki tetszik, szerintem is jó segge van e stb stb.

Szeretnék már én is találni egy párt magamnak, akibe végre szerelmes lehetek, akihez odabújhatok én is és közös programokat szervezhetnénk. Vagy legalább megosztani ezt valakivel, aki tanácsokat tudna adni, aki szintén meleg és megérti a helyzetemet, aki nem homofób és nem kéne titkolóznom és hozzásimulnom a homofóbiájához hanem felszabadulni, önmagam lenni. Most ez a járvány helyzet csak mégjobban előhozta bennem ezeket az érzéseket, mégrosszabbul érzem magam mostanában az elszigeteltség miatt és folyton olyan gondolatok járnak a fejemben hogy mi lesz az életemmel. Nővérem élete sínen van, komolyabbnál komolyabb párkapcsolatok, karrier, önállóság, évek kérdése a családalapítás. És mi lesz velem? Találok egyátalán magam mellé valakit? Lesz boldog életem, vagy egyedül fogom leélni az egészet? Van így bármi célja is élnem?