Találkoztatok olyannal, akivel neten kommunikáltatok és vagy ki se mozdul otthonról, mert introvertált, vagy szorongó stb vagy kimozdul ugyan, de gyakorlatilag lehetetlen vele ismerkedni?

Igen, nem is egy ilyen meleggel beszélgettem, mind értékes emberek voltak,de egy korábbi lelki megrázkódtatás miatt lettek bezárkózóak.

Az egyik, meglepetésemre, maga ajánlott fel két hét után, hogy élőben találkozzunk. Hihetetlen értelmes,jóképű srác volt, négy órán át beszélgettunk , nálam. Sokat oldódott a viselkedése, amikor elment ,szorosan megölelt és megköszönte,hogy beszélgettem vele. Később írta, hogy lett barátja és boldog vele.

Ez nekem jó hír volt,mert örultem, hogy segíthettem neki.

:)

Az introvertáltság és a szociális szorongás szerintem nem egy és ugyanaz.

Ha szociális szorongás miatt áll fenn ez az állapot, akkor semmiféleképpen nem használ, ha beledobják a mély vízbe. Lassan kell puhatolózni nála, és talán beszélni vele arról, hogy pontosan mitől szorong, ha találkozna a partnerrel. Nagyon zárkózottak ilyen szempontból, szégyellik a szorongásaikat, mert legtöbbször számukra butaságnak tűnő dolgok miatt szoronganak, pl. ha beültök egy kávézóba, akkor folyamatosan az jár a fejükben, hogy mindenki őt nézi, ahogy iszik a csészéből, és azt biztos a lehető legbénább módon csinálja, és bármikor elejtheti a csészét, és akkor még többen fogják őt nézni és megvetni, bármikor félrenyelhet stb. , és ezek egy ilyen helyzetben még erősebbek mert a partner felől is érkezik egy szorongás, hiszen neki imponálni szeretne, azt hogy a szorongáson túl meglássa, hogy ő egy jó ember, és szeretne szeretni, és nem csak a szorongás határozza meg őt. Görcsösen rettegnek a csendtől, ha nem tud egyikőtök sem mit mondani, számukra az nem csak kínos, hanem a pulzusuk is szaporábbá válik a szorongástól. Folyamatosan félnek, hogy valami olyat mondanak, amivel kínos szituációt teremtenek stb., tehát, ha ebbe belegondolsz, annyira hiperéberek, hogy egyáltalán nem tudják magukat átadni az élménynek, hogy egy emberrel találkoztak, akivel talán kölcsönös érzelmeket táplálnak egymás iránt.

Ha erről beszélsz vele, és ha már van köztetek egy alapvető bizalom, akkor erről lehet beszélni, ha elmondja neked, hogy nagyon szégyellős, vagy nagyon fél a találkozótól. Ha biztosítod arról, hogy te a félelmeit nem fogod butaságnak gondolni, vagy olyannak, amit látszólag fél vállról le lehet rázni, akkor szerintem megnyíl neked, és beszél ezekről. Akkor pedig át tudjátok beszélni az elképzelt szituációkat, és biztosíthatod őt arról, hogy nem fog semmi rossz történni, semmi miatt nem fogod elítélni, ha kilöttyinti a kávét, akkor nem fogod szerencsétlennek találni, ha leejti a csészét, akkor sincs semmi gáz, rendeltek másikat stb. stb.

Nagyon szélsőséges szorongások ezek, tehát nem egyszerű ezeket folyamatosan figyelni a részedről.

De általában ők nagyon tisztelettudóak, illedelmesek, intelligensek, szerények és szerethetőek, csak tényleg túl kell nézni ezen a szorongós mivolton, és akkor meglátod te is ezeket.

Nehéz lesz a dolog akkor főleg, ha esetleg már még rossz tapasztalata is volt ezen a téren, és egy találkozó borzalmasan sült el.

Nem kell őket ezért megvetni, igyekeznek, és a szorongásukról sem ők tehetnek.

KB. az exemet írtátok le

Ő le szeretett volna húzni engem is erre a szintre, semmi de semmi nem volt jó amit csináltam, pedig szeretett.

Majdnem impotens lettem mellette

Szedte a feszültség oldót,altatót, kedélynövelőt,

Nagyon Nagyon szerettem, ennek ellenére is, próbáltam segíteni rajta de reménytelen.

Amíg tényleg ő nem kér segítséget.

Tapasztalatom hogy nem akarnak ezen változtatni. Legalábbis ő. A nagy ő.

De ez nem ősszekeverendő az ismerkedő oldalon azokkal akik nem vállalják magukat és csak azért nem találkoznak senkivel.

Itt azért azt is hozzá kell tenni, hogy a személyes találkozót megelőzi némi netes beszélgetés.És már ebben a szakaszban nagyon sokan eltűnnek, felszívódnak.

Emögött az(is) lehet, hogy több emberrel is beszélgetnek és ezt megunják.

És az is benne van,hogy van egy félsz mindenkiben,hogy nem az van a net túloldalán, akinek mondja magát.

Írogattam már nagyon értelmes , magát 37 évesnek mondott sráccal,amikor a találkozót felvetette, hozzáfűzte, hogy még csak 16 éves,de azt gondolta, ilyen fiatalon nem állnak vele szóba. De hihetetlen értelmes és szimpatikus volt, persze eltűnt, mint a hajnali harmat, mikor rákérdeztem, mi értelme volt kamuzni.

Szívesen beszélgetek,de inkább már csak neten át, pedig nem vagyok sem félős, sem introvertált.

De tény és való, ma minden előtt való a testiség, és főleg az azonnali testiség. Ez is opció,de nem a magunkfajtáknak.