Ha a homoszexualitás "nem természetes", akkor miért létező jelenség az állatvilágban?

Hat azert a down kort ne emlitsd mar egy lapon a homoszexualitassal... A szexualis iranyultsag nem betegseg. Eleve nem igazan lehet beosztani a szexualitast 3 fo csoportra, mert rengeteg fokozata van. Kinsley skala.

Csupan a szexualitas egy valtozata, kb olyan orokolt tulajdonsag mint a barna-kek szem mutacioja.

Csak azert, mert vmelyik tulajdonsagbol tobb van, meg nem jelentheto ki, hogy melyik normalis es melyik nem normalis.

Az egész evolúciós gondolkodásmód ott hibádzik, hogy az embert és az állatot egy kalap alá veszi, mivel az ember is az állatból fejlődött ki, ezen gondolkodás mód alapján. Viszont az állatvilágban a szexualitás funkciója teljesen egyértelműen az utódok létrehozása, vagyis a reprodukció, és néhányuknál a stresszoldás. Minden faj egyformán csinálja, mert nekik az a fontos, hogy minél gyorsabban meglegyen az utód. Az embernél ez sokkal összetettebb, és többről szól. Szól a reprodukcióról, és a stresszoldásról is, de társkötéssel is bővül. Ezért olyan kifejezett emberi szociális formákat mint a barátság, vagy a szerelem, vagy a szexuális kultúra, vagy akár a homoszexualitást stb. nem helyes az állatvilágra átvetíteni. De utóbbiaknál maradva sokszor az amit látnak az állatvilágban, kérdés hogy jól értelmezik-e? Előfordul, hogy egy hím béka átöleli egy gumicsizma orrát és elvégzi a párosodási mozdulatokat, tehát egyszerű ingerekkel ki lehet váltani a legkülönbözőbb aktivitásokat. Ha például egy másik hím van „kéznél”, amelyik nem túlságosan tiltakozik és nőstény hiányában az váltja ki a párosodási reflexet, akkor nem beszélhetünk homoszexualitásról, csupán azt mondhatjuk, hogy a szexuális viselkedés egyik eleme valamilyen oknál fogva megjelenik. Vagy egy másik esemény leírása a törpecsimpánz fajnál tízegynéhány éve figyelték meg, hogy a nőstények nemcsak akkor hajlandók párosodni, amikor fogamzásképesek, hanem sokkal gyakrabban. Ha a csapatban valamilyen izgalom keletkezik, akkor a szexuális aktus stresszoldóként működik. Ilyenkor mindenki mindenkivel (azonos neműek is) aktivitást mutatnak. Ennek semmi köze az utódnemzéshez, az a funkciója, hogy lecsillapítsa az izgalmat. Ha az állatkertben elérkezik az etetés ideje, akkor nem az élelemhez rohannak, hanem először a legkülönbözőbb kombinációkban mindenféle szexuális játékot folytatnak, és csak akkor mennek az ennivalóért, ha már megnyugodtak.

Nos, érdekes adatokat "gugliztam" ami igen csak elgondolkodtató:

"Ha megnézzük, hogy egy szexuális aktusra hány megszületett utód jut, akkor kiderül, hogy a gerinces állatoknál ez a legtöbb esetben csupán egy vagy egynéhány. Az embernél ez a szám kétezer körül mozog. A nagyságrendi különbségnek valamilyen biológiai magyarázatának kell lenni."

Például a kiskacsák megjegyzik, hogy a mama milyen. Az életük első néhány hetében állandóan követik és ivarérésük után olyan formájú nőstényt keresnek, mint a mama. Ha egy másik faj hímjével találkoznak megszületésük után, és ezt követik az első időszakban, akkor felnőtt korukban annak a fajnak a hímjének fognak udvarolni. De ez enem egyenlő az emberi homoszexualitással, amely egy tudatos, szexuális magatartási forma.

"Előfordulhat, hogy mesterségesen együtt tartott állatoknál két idegen faj egyede összeszokik és akár egy életen keresztül is kísérgetik egymást. Ezeket a jelenségeket nehezen tudjuk megmagyarázni. Egy időben sokat foglalkoztam halakkal, és azt figyeltem meg, hogy ha egy tömegakváriumból kivettem két különböző fajú egyedet, és áttettem egy idegen helyre, akkor néhány óráig ezek egymás közelében maradtak. Amikor a hal egy teljesen új környezetbe kerül, akkor az egyetlen fix pont a másik hal, amelyiket már korábban is látott. Nehéz lenne erre azt mondani, hogy összebarátkoztak. Ezek emberi fogalmak, amiket nem lehet az állatokra alkalmazni. A kérdés az, hogy van-e értelme a kérdésnek. Miután pontosan tudjuk, hogy az emberi homoszexualitásnak mi a funkciója, miért jelent meg, hogy jelent meg, értelmetlen lenne ugyanezt kivetíteni az állatvilágra, és azt mondani, hogy azoknak is van egy nagy, konstruált, bonyolult szexuális élete. Amit mégis megfigyelnek, azoknak a legkülönbözőbb jelentése lehet. Az egyik állatkertben megfigyeltek két strucckakast, akik állandóan egymás közelében voltak és párosodáshoz hasonló mozdulatokat végeztek. Ragaszkodhat valaki ahhoz, hogy ha két azonos nemű állat párzik egymással, akkor az homoszexualitás, de hol van ebből az érzelmi tartalom? Ez a madár el volt különítve a többiektől, a kritikus periódusban nem látott nőstényt, van egy rendkívül intenzív szexuális késztetése, és most itt van valaki, akin kiélheti. De mi köze ennek a homoszexualitáshoz? Egy reprodukciós mintázat néhány elemét csinálja. Én foglalkoztam paradicsomhalakkal. Ennek a halfajtának a hímje habfészket rak, és amikor elkészül, akkor egy nagyon bonyolult udvarlási folyamat végén a hím átfordítja a nőstényt és egyidejűleg kibocsátják az ikrát és a spermát. Egyszer, amikor még csak a hímek voltak az akváriumban, azt láttam, hogy az egyik teljesen egyedül, a nőstény jelenléte nélkül elvégzi az összes udvarló mozgást, még az átfordulást is, mintha ott lenne egy fantomnőstény. Ezt is el lehetne nevezni önkielégítésnek, csak éppen semmi értelme. Az embernél az önkielégítés is egy konstrukció, hiszen közben önmagának felépít egy fantáziavilágot."

(Csányi Vilmostól idéztem)

Azért ne csak bizonyos részeket ragadjunk ki az interjúból. Ha valaki végig olvassa akkor azért az jön le hogy az embereknél igen is természetes ,hogy kialakult a homoszexualitás és ennek meg voltak az evolúciós előnyei.

[link]

M.: Leszögezhetjük, hogy amit homoszexualitásként értelmezünk az állatok viselkedésében, az lényegében nem az?

Cs. V.: Ezt ennyire egyértelműen nem mondanám. Egyelőre még nincs ebben a kérdésben konszenzus. Van egy csomó olyan jelenség, amit lehetne annak értelmezni. A kérdés az, hogy van-e értelme a kérdésnek. Miután pontosan tudjuk, hogy az emberi homoszexualitásnak mi a funkciója, miért jelent meg, hogy jelent meg, értelmetlen lenne ugyanezt kivetíteni az állatvilágra, és azt mondani, hogy azoknak is van egy nagy, konstruált, bonyolult szexuális élete. Amit mégis megfigyelnek, azoknak a legkülönbözőbb jelentése lehet. Az egyik állatkertben megfigyeltek két strucckakast, akik állandóan egymás közelében voltak és párosodáshoz hasonló mozdulatokat végeztek. Ragaszkodhat valaki ahhoz, hogy ha két azonos nemű állat párzik egymással, akkor az homoszexualitás, de hol van ebből az érzelmi tartalom? Ez a madár el volt különítve a többiektől, a kritikus periódusban nem látott nőstényt, van egy rendkívül intenzív szexuális késztetése, és most itt van valaki, akin kiélheti. De mi köze ennek a homoszexualitáshoz? Egy reprodukciós mintázat néhány elemét csinálja. Én foglalkoztam paradicsomhalakkal. Ennek a halfajtának a hímje habfészket rak, és amikor elkészül, akkor egy nagyon bonyolult udvarlási folyamat végén a hím átfordítja a nőstényt és egyidejűleg kibocsátják az ikrát és a spermát. Egyszer, amikor még csak a hímek voltak az akváriumban, azt láttam, hogy az egyik teljesen egyedül, a nőstény jelenléte nélkül elvégzi az összes udvarló mozgást, még az átfordulást is, mintha ott lenne egy fantomnőstény. Ezt is el lehetne nevezni önkielégítésnek, csak éppen semmi értelme. Az embernél az önkielégítés is egy konstrukció, hiszen közben önmagának felépít egy fantáziavilágot. Ezt nem lehet átvetíteni az állatokra. Nagyon ellene vagyok annak, hogy a barátság, a szexualitás, a szocialitás különböző formái kapcsán megszokott emberi fogalmakat alkalmazzuk az állatok esetében, mert nincsenek meg az alapjai. Az ember egy csomó tulajdonságban teljesen különbözik az állatoktól. Például abban, hogy a szexualitása sokkal bonyolultabb. Hármas funkciójú és konstruált, tehát vannak benne rituális elemek, és ebben az egyedek és a kultúrák különböznek egymástól. Ez az állatokra nem jellemző. Minden faj egyformán csinálja, mert neki az a fontos, hogy minél gyorsabban meglegyen az utód. Az embernél ennek más szerepe van. Létezik olyan nézet, amely azt vallja, hogy ha az állatokban valamit megtalálunk, akkor abból mindenféle messzemenő következtetést lehet levonni. Én pont ellenkezőjét gondolom. Azt kell keresnünk, ami az állatokban nincs meg, mert az az emberre jellemző, az a fontos, az az emberspecifikus. A mi csoportjainknak identitása van. Az állatnak nincs. Az állat ahhoz csatlakozik, akiket ismer. Mi csatlakozhatunk egy csoporthoz úgy, hogy fogalmunk sincs, kik a tagjai. Egy csomó emberspecifikus tulajdonság van. Inkább ezeket kéne körüljárni, és megvizsgálni, hogy miért és hogyan alakultak ki, mi a feladatuk a biológiában, a kultúrában. A homoszexualitásnak biológiailag is és kulturálisan is indokolható a funkciója. Ha van egy férfifölösleg és van a homoszexualitás, ami gátolja az agressziót, bizonyos értelemben visszafogja a populáció növekedését, akkor ez nagyon fontos tényező, és el kell fogadni.

Szerintem az semmi mellett vagy ellen nem érv, hogy természetes-e vagy sem.

Miért lenne feltétlenül jó az, ha valami természetes és miért lenne feltétlenül rossz az, ha valami nem az?

Hofi Géza klasszikust idézve:

"Olykor előfordul, hogy nem jó hang-nemben szól.".