Jó érzés ez, vagy ma csak ez a trend?

Nem tudom, miért látom magam körul, és sajnos nekem is át kellett élnem azt, hogy aki magányos, az inkább arra hajt,hogy párkapcsolatokat tegyen tönkre, vagy romboljon szét, és így szerezzen párt magának.Mert nyilván máshogy nem megy, ami azért elég beszédes,ha valaki csak így tud érvényesulni.

Nem érdekes, hogy milyen óriási lelki törést okoz a betolakodó, nem érdekes, hogy főleg skalpnak tekinti a "megszerzettet", semmi nem érdekes. Csak az, hogy neki jó legyen, és elérje amit akar.

Itt nem védem persze azt sem, aki hagyja magát behálózni,aki akaratgyenge, vagy akinél gond van a kapcsolatban.

Miért nem lehet a gondokat, problémákat megbeszélni? Ha két ember szereti egymást, miért egyből félrelépni, sunyin írogatni, randevúzni....Minden úgyis kiderul, főleg a sumákság.

Másodszor éltem át azt, hogy előjelek nélkul, és utólag kiderult, ok nélkul, de egy ilyen "hódító" karjaiban landolt a kedvesem, akire az életemet is feltettem volna. Hihetetlen törés ez, kezdem azt hinni, hogy hűség és megbízhatóság, mint olyan nem létezik. Dicsősége legyen az ilyen aknamunka minden csábítónak és minden megingott, gerinctelennek.

Emberi érzésekkel játszani, eldobni szívet, egy újért, akiről nem is tud semmit....legalja dolog.

Szóval, ez örömet okoz a csábítónak ? Élvezi ? Vajon belegondol -e, hogy lehet többszörösen kapja majd vissza ? Őszintén szólva, ez utóbbit kívánom minden érzelmi tolvajnak és megingott, magyarázgató "hű" társnak...