Mit kéne csinálnom szerintetek?

A sztori a következő... Megismertem (régóta ismerem, csak így kell ezt írni xD) egy pasit. Korombeli (28 évesek vagyunk). Egy csöpp kis ember fizikailag hozzám képest, és mégis... Olyan huhhh... :D

Az a típus, aki megunta már a formaságokat, és olyan brutálisan őszinte, hogy már hihetetlen. És ezzel bátorság is párosul, mert egy nála kb. 30 kilóval nehezebb és több mint két fejjel magasabb pasinak közölni, hogy úgy érzi, hazudik, mindezt az első randin, elég nagy bátorságról tanúskodik. :D (Igaza volt, hazudtam.)

Nem tudom hová tenni, mert a rengeteg bagótól rekedt, úgy köhög, mintha még vagy 2 éve lenne vissza, hanyagul öltözködik, a szemei alatt már nem karikák, hanem bőröndök vannak az alváshiánytól, a kávét úgy issza, mint a felest, és nem egyet iszik egyszerre (igen xD), vaksi, rosszul hall, de mégis... Az egyetlen ember, mióta ismerkedem, akit tisztelek, akit teljes lényemmel vonzónak tartok.

Mert egy hihetetlenül jó ember, látszik a tekintetén a figyelmesség, a segíteni akarás.

Nem kedves ember, erről szó sincs. Sőt, nála nyersebb embert még nem láttam. Azt érzem rajta, hogy egy végtelenül becsületes férfi. Hogy a szavainak súlya van. És hogy ha van cigije meg kávéja, ez az ember a világot is képes megváltani, mert sugárzik a szemeiből az erő. Az is, hogy most alszik és még nem győztem őt meg. De láttam már őt úgy beszélni emberrel, hogy a rengett a föld a szavaitól, olyan hihetetlen hittel és erővel beszélt. Óriási ereje van az emberekhez. Ilyen munkakörben is dolgozik, pszichológus. (Mindig őszinte, de pontosan tudja, mikor lehet nyersnek lenni és mikor nem.)

Azt tudom róla, hogy a külsőségek nem érdeklik. A legkevésbé sem. A szavakra sem. A tettek érdeklik. Csak tettekkel lehet őt megbántani, és csak tettekkel tudja őt bárki maga mellé állítani. És nem hiteltelenül ilyen, mert minden körülmények között tartja az adott szavát. Ha azt mondja, hogy nyolckor találkozik velem, akkor pontosan 8:00-kor megjelenik, egy pillanattal sem előbb, egy pillanattal sem később.

A másik meg, ami nagyon érdekes benne, hogy megjelenésre, beszédstílusra egy tipikus láncdohányos, hülye műveletlen tuskónak tűnik. Már amikor beszél, mert nagyon keveset beszél, míg nem keltik fel az érdeklődését. :D

Aztán mikor tart egy történészt megszégyenítő részletességű monológot mondjuk akármiről, akkor ez kicsit ütni szokott azoknál, akik nem ismerik. :DD

(Imádja a történelmet, és gyakori beszédtéma, ahol ő mozog.)

Emlékszem, mikor egyszer bemutattunk neki valakit, annyit mondtunk neki, hogy meg ne próbáljon jópofizni vele, mert egyrészt utálja, másrészt kb. 2 perc múlva már úgyis pontosan úgy fog vele beszélni, ahogy érzi magát. És tényleg, nagyon gyorsan megnyílnak neki az emberek. Mikor egyszer valaki bunkón mutatkozott be neki, reakció: "Végre valaki, aki nem képmutató f**z. Jó napot!"

Nagyon tudja becsülni, ha valaki őszinte vele. A mottója, amit mindig mond, hogy "Inkább legyenek velem őszintén bunkók, mint hazug módon kedvesek."

Aztán van a másik rész is, ami miatt nagyon aggódom, az önpusztítása. Az brutális. A rengeteg cigit úgy képzeljétek el, hogy napi 3 doboz cigit, a kávét úgy, hogy napi 10 alatt nem iszik, mellé energiaital, alig eszik. És azt vettem észre, hogy beszélgetés közben ez az egész mérséklődik nála. Nagyon. Mikor anno az egész napot együtt töltöttük, kb. 10 szál cigit szívott, kávét reggel ittunk, meg egyet ebéd után, evett rendesen. Szóval szerintem ez neki a magányosságérzete miatt van. A randink is úgy zajlott, hogy míg az elején-közepén voltunk, rá se gyújtott, az utolsó fél órában meg elszívott 5 szál cigit, és mikor indult el, rögtön rágyújtott a hatodikra. Nem tudom... Lehet, hogy rá kéne kérdeznem.

Szóval a kérdés lényege az lenne, hogy mit javasoltok, mit kéne tennem, hogy meggyőzzem: érdemes velem összejönnie?