Miért kell ilyen fiatalon gyereket csinálni?

#10-es!

Nálunk sem volt köze a dolghoz a szüleimnek!

Kezdetektől albérletben voltunk, de ketten!

Akinek te beszoltál mert éppen nem kaptál punit reggel, feltételezni, hogy egyedül maradt, így szülői segítséggel, TUDOD? A SZÜLEI IS ÖRÖMMEL SEGÍTETTEK!!! felnevelt egy gyermeket, mellette egzisztenciát épített!

Ez becsülendő, és nem leszólni való!

A gyerekeimet nem kell oktatni mert már kirepültek!

Ha így beszélnének egy nővel amilyen hangot te itt megütsz, szét csaptam volna Őket!

43ff!

"kedves" 6.válaszoló

Nem nem elkényeztetett hercegnőcske vagyok, pusztan rendes normális családi háttérrel rendelkezem, ahol támogatjuk egymást. És a család az első. Tény, szülői támogatás nélkül nem ment volna... Mindhárman látástóp vakulásig dolgoztunk amíg az iskoláimat végeztem... Sajnálom, hogy ön olyan megkeseredett, hogy az ön szemében, csakis egy elkényeztetett hercegnőcske lehet az, aki tesz a sorsáért... Nem sok "hercegnőcske" vegezne el 8 évet orvosin.

Tudod, mi a boldog élet titka, kérdező? Hogy mindig azt tedd, amit a KOROD diktál. Gyermekkorban játszani kell, kamaszként a határainkat feszegetni, hülyeséget csinálni, és begyűjteni az érte járó pofonokat. Fiatal felnőttként megélni a szerelmet, annak MINDEN hozadékával együtt. KÖZBEN (!) megteremteni az egzisztenciát, anyagi hátteret.

Sajnálatos, hogy mára senki sem akar gyereket, mert az lemondással jár. Persze azt hangoztatják (sőt talán saját maguk is elhiszik), hogy felelősen gondolkodnak, és majd csak később vágnak bele.

Ez az egész egy baromira elhibázott gondolkodás. A gyermek nem attól lesz boldog, ha megvan mindene, hanem attól, ha szerető családban nő fel. DE! Amikor felnő ez a gyermek, akkor fogja a kárát látni annak, hogy mindent megkapott, mint ahogy ti is mindent megkaptatok tőlünk. Az emberi boldogság kulcsa ugyanis a fejlődés, a haladás. Az a gyermek, aki (mint én is) kivágott orrú tornacipőben jelent meg a tornaórán, mert a szüleinek nem volt pénze minden hónapban másik cipőre, tud majd örülni pl egy Adidasnak. Az én gyermekeim, akiknek kb 4 pár megunt sportcipő hevert a szekrény alján, semmi örömét nem leli egy újban. Van és kész. Az én felnőtt életem arról szólt, hogy előteremtettem mindent. Másod- és harmadállásokat vállaltam, hétvégente kőműves mellé jártam betont keverni, vagy sírkövesnél csiszoltam a műmárványt. De baromi nagy boldogság volt minden apróság, ami lassan bekerült a háztartásba. Még egy hajszárító, egy vasaló is! Hát még az első lakás, az első autó, az első családi ház, stb. És jutott idő tanulásra is, amikor rájöttem, hogy tévúton jártam, amikor az első diplomámat szereztem. Nem az az én világom, hanem valami egészen más. Most 60 vagyok, és semmit sem bánok. Így volt jó, így volt szép. Így volt boldog életem, s így van boldog "öreg"-korom. Ha mindent a seggem alá kaptam volna, boldogtalanná tesz. Mint mondtam, az ember mindig haladni akar. Ha csúcson van, akkor sem tud sokáig a seggén maradni. Lépnie kell! Még ha efelé vezet is minden útja, akkor is. Az pedig egyenlő a boldogtalansággal.

Szóval nem gyermekként kell megkapnunk mindent, hanem felnőttként megszerezni, amire igényünk van.

Tudom, most mindenkinél kivertem a biztit, hisz ezt az oldalt a tinik uralják, de kikívánkozott belőlem.

Úgy esett, hogy 32 évesen lett gyerekem, nem vetett fel minket a pénz, mondhatni nem volt semmink, éppen túl voltunk az összeköltözésen egy vályogházba, amire még milliókat kell költeni, mire rendes ház lesz belőle... De csak a házra volt pénzünk, felújításra nem.

Igaz mi már nem voltunk "fiatalok" de 0 az az 0 penzünk volt.

Asszonykám teherbe esett, szüleim megígérték, hogy majd segítenek, ezt jó neven is vettem, de mire a gyerek megélte az 1et, addigra mindkét szülőmet gyors egymásután elvitte a rák...

Így most telejesen magunkra vagyunk utalva, 2*130.000ft fizetesből élünk, kihívás és brutál matek minden egyes hónap... De én azt mondom, soha nem volt ilyen izgalmas és eseménydús az életem...

A gyerek lemondás lenne? Hát a francokat, a gyerek pont az ellentéte.