Fiúk, szenvedélyesek is tudtok lenni szex közben?

Én mindig a lányra figyeltem eddig is...

Jó tudni hogy szenvedélyes vagyok...

Hogy ne volna máshogy értelme? Pl. az alapvető funkciója a fajfenntartás? Illetve, hogy néha neked is legyen nagyon jó, kizárólag és pont úgy ahogy neked jó?

Elég nagy baj, hogy eltorzít minket ez a társadalom.

Én pl. régen simán tudtam olykor önző lenni, ez nem azt jelenti, hogy mindig, de mindenkinek kéne időnként annak lennie. De ma már egyszerűen nem tudok az lenni, nem tudom elengedni, átadni magam úgy, hogy az legyek. Pedig kell minden embernek, hogy esetenként csak róla szóljon.

Most nem vagyok kíváncsi a fárasztó és mindenki által tudva lévően kamu dumát, hogy mert én vagyok, voltam eddig együtt rossz lányokkal. Mégpedig annak kapcsán, hogy bizony a lányok is baromira önzőek, nekik is csak saját maguk része a fontos. Kb. 3 másodpercig izgatja és max. egy mondat erejéig, ha úgy érzik, illetve a végeredmény elmaradása észrevételezésekor, hogy a másiknak annyira nem volt jó.

Az, hogy csak a lány számít és az a legfontosabb, már megint a ló túloldalára való átesést jelenti és bizony aki ehhez görcsösen ragaszkodik az nem egészséges személyiség.

Itt is írogat, az életben is gyakran hallani embereket, hogy csak a lány számít az ágyban. Egyik részről ennek a miértje bizony hatalmas ellentmondás. Mivel, hogy sok görcsösen ezt hangoztató ember minden esetben ezt mondja alkalmi kapcsolatnál is, nem csak egy normális kapcsolatban, ahol szereti a másikat. Vagyis akit nem szeretek úgy, az miért is lenne fontosabb mint én? Azért, mert az alapja a bizonyítási vágy és hogy ezen keresztül látom a saját értékemet. Ez bizony egy komplexus. Persze ott van, hogy sok ember ezt csak mondja, de nem így tesz, vagy meggyőzi magát, hogy így tesz. A másik problematika, hogy alapvető pszichológiai tétel, hogy egy egészséges ember szereti magát és képesnek kell lennie olykor magát előre helyezni és önzőnek lennie. Sok vallás is, ami alapvetően a jóra és arra tanít, hogy légy jó másokkal is kimondja ezt, hogy bizony tudni kell esetenként önzőnek lenni. Pl. a karma, zoroasztizmus is ezt mondja, de még a buddhizmus is kitér erre. Mert mint mondtam a folyamatos és görcsös önzetlenség megfelelési kényszert, külsőségességet és nem makulátlan jóságot jelent. Persze egy tényleg igazán jó ember az mindenkori önzetlenséget őszintén teszi és ott nem erről van szó. De az itteni válaszolóknál lássuk be, hogy ez fel sem merül