Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy ilyen/ehhez nagyon hasonló mellnél jobb a plasztikázott?
válasza:Az esztétikusabb megjelenésért lehet és kell is tenni, ezért választ az ember előnyös ruhákat, ezért jár fodrászhoz, stb.. de a műtét már orvosi beavatkozás, amit csak nagyon indokolt esetben szabad(na) bevállalni. A te eseted nyilvánvalóan nem ilyen, úgyhogy hagyd a francba a plasztikázást.
Hidd el, mi férfiak a műanyag csöcsöket utáljuk a legjobban.
válasza:Kislány, a példád nevetséges volt.
Nekem is csúnya a mellem, de soha nem rágódtam ezen. Soha nem állt a szexualitásom útjába. Nem akadályozott párkeresésben (bár soha nem kerestem). Gyenge vagyok, mert elfogadtam magam, sőt, szeretem a testem? Ne légy nevetséges :) Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok kívánatos. De szeretni csak azt lehet, ami tökéletes? Fura, az előző hozzászólásaidban kiselőadást tartottál a szeretetről. Akkor ennek függvényében kérlek írd le nekem, miért is vagyok gyenge.
Ha te vagy az erős, akinél csak az anyagiak váltanak ki egy (látszat) szeretetet (a pénz fontos, hiszen gyűjtened kell műtétre, ami végre sablonossá tesz), akkor én, aki elfogadom magam minden hibámmal együtt - én lennék a gyenge?
Te lennél az erős, aki csak műanyaggal együtt tudja szeretni önmagát? Aki nem tudja önmagát elfogadni, csak ha "széppé" szabdalják? Kislány, ez nagyon könnyű. Könnyű úgy szeretni magam, hogy olyanra szabtak, amilyet én szeretnék.
Akárhonnan nézem - gyenge vagy.
Arra próbáltalak meg ráébreszteni, hogy nem a testeddel, hanem a felfogásoddal van baj. Ha megcsinálják a melled és utána könnyebben ismerkedsz, az nem a "szép" melleidnek lesz köszönhető. Az menne enélkül is. De te gyenge vagy.
És igen, kioktatlak. Mivel még gyerek vagy, gondoltam adok neked némi esélyt arra, hogy fejlődésed ne a mai sablon szerint történjen, de te ezt elutasítod.
Remélem ki fog elégíteni a látszat szeretet, amit kapsz! Mert ha úgy érzed, hogy a melleid azok, amikkel magad mellett tudod tartani a jövendőbeli párod, akkor te nem tudod, mi a szerelem, és téged se fognak szeretni soha. Esetleg a két lufit a mellkasodon. És mondhatod azt, hogy ez nem a férfiak, hanem magad miatt van... de ne, ne mond ezt. Remélem ennyire buta azért nem vagy! Hiszen ha ez magad miatt lenne, nem írtad volna ki a kérdést, hogy MÁSOK SZERINT mit kellene tenned a melleiddel. Akkor csak a saját véleményed érdekelne és nem másoké, igaz? :) szóval csak sablonos szeretnél lenni, remélem legalább ezt bevallod, ha nekünk nem is, de legalább magadnak...
Miért is volt „nevetséges” a példa?
Az egészben amúgy az a legszebb, hogy még csak nem is a „gyenge” szót – amire olyan szépen felépítetted a gondolatmenetedet – használtam, hanem a „gyávát”.
„Nekem is csúnya a mellem, de soha nem rágódtam ezen.”
Mikor fejezed be végre az öntömjénezést? TE nem rágódtál ezen, TÉGED nem akadályozott semmiben, TE elfogadtad így önmagad – fantasztikus, örülök neked, de fogd már fel, hogy nem lehet mindenki TE. Nekem fontos, hogy semmit se lássak kimondottan gusztustalannak azon a testen, amelyben élni kényszerülök, de ettől még nem leszek sem az élet minden területén felszínes, sem nálad kevésbé értékes ember, csupán ennyit kellett volna realizálnod.
„Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok kívánatos.”
Látod, ezért gyáváztalak le. Te magad is belátod, hogy cseppet sem esztétikus, ahogyan kinézel, de inkább választottad a beletörődést és a megalkuvást (ezek pont az erős ember ismérvei, igaz?), semmint hogy fontolóra vetted volna a változtatást, mert mint tudjuk, kötelező idegenkedni és irtózni mindentől, ami nem természetes, kézenfekvő és adott. Persze nem lett volna muszáj idáig elmenni a vitában, kiegyezhettünk volna szimplán csak annyiban, hogy más dolgok váltanak ki szorongást belőled, mint belőlem, és ezzel nincsen semmi baj; DE nem, neked feltétlenül pálcát kellett törnöd a fejem fölött, mert elég öntelt vagy ahhoz, hogy úgy hidd, ez a te tiszted.
„Fura, az előző hozzászólásaidban kiselőadást tartottál a szeretetről.”
Abból, hogy valaki szereti a párját olyannak, amilyen, miért kellene automatikusan következnie annak, hogy saját magával is maximálisan ki van békülve?
„Akárhonnan nézem - gyenge vagy.”
És ha ezt konstatálod, majd megvetően az arcomba hányod fentről lefelé irányuló kommunikációval („kislány”), attól megerősödöm, igaz?
„Ha megcsinálják a melled és utána könnyebben ismerkedsz, az nem a "szép" melleidnek lesz köszönhető.”
Nem, az az önbecsülésemnek lesz köszönhető, amit (többek között) abból nyerek, hogy nem kerülök sírás közeli állapotba mindig, mikor eszembe jut, hogy a mellem – a nőiségem és a szexuális vonzerőm egyik alapköve – úgy néz ki, mintha odafosták volna.
„Mert ha úgy érzed, hogy a melleid azok, amikkel magad mellett tudod tartani a jövendőbeli párod, akkor te nem tudod, mi a szerelem, és téged se fognak szeretni soha.”
Nem arról van szó, hogy egy szerelmes férfi mi minden felett képes szemet hunyni, ha muszáj neki, hanem arról, hogy jobban tetszene-e neki két feszes mell, mint két tejeszacskó.
„Hiszen ha ez magad miatt lenne, nem írtad volna ki a kérdést, hogy MÁSOK SZERINT mit kellene tenned a melleiddel.”
És ha elégedett lennék magammal, eleve meg sem fogalmazódott volna bennem ehhez hasonló kérdés. Lebeszélést „akartam”, nem rábeszélést. Szóval de, a saját véleményemet tekintem elsődlegesnek a témában. Emellett miért nem fér meg más emberek véleményének a kikérése is?
válasza::) bocsánat. Gyenge vagy gyáva...sok különbség nincs a kettő között.
Aranyos, hogy ahelyett, hogy elgondolkodnál azon, hogy esetleg nem beszélek hülyeséget, folyton csak magadat véded, hogy miért döntöttél a könnyebb út mellett (amit a gyenge és gyáva emberek szoktak tenni).
Látom még életedben nem szerettél senkit. Sem magadat, sem senkit, aki körülötted él. Ugyanis önmagam szeretetét (hogy a hibáimmal együtt elfogadom magam), te beletörődés és megalkuvás szinonimájaként kezeled. Ezek után mit lehet erre reagálni? Inkább semmit, hiszen úgysem értenéd. Gyengébb út megszeretni önmagam, mint sem faragni magamon és inkább két lufival élni. Érdekes gondolatmenet, amióta először olvastam ezt tőled, azóta ezen jár az eszem. Hogy miképpen lehet ezt így felfogni. De igen...csak erre tudok kilyukadni. Képtelen vagy a szeretetre, viszont vágysz rá, mint minden ember. És gondolod, hogy a mellkasodon lévő lufik hozzák meg az áttörést. Hogy inkább a könnyebbik utat választod, minthogy a lelkeden dolgoznál. Megértem, ezt nehéz. Gyengék, gyávák ezt nem tudják megtenni.
És az jó lesz, ha a nőiességed és szexualitásod szimbóluma nem is a tiéd? Hanem csak valaki odarakott két szépen kifaragott műanyag, bocsánat, szilikon darabot? Magad ellen beszélsz :D és ebből is látszik, hogy felszínes vagy :D mert a nőiességed szimbóluma nem a melled :D és ha a nőiességed szimbólumát csak megcsináltatod, azzal nem leszel nőiesebb. Belül megmaradsz ugyanaz a gyenge és gyáva alak, aki most is vagy. Még mindig nem érted? A nőiesség belülről fakad. Ha nincs nőies kisugárzásod, akkor b+szhatod a lufikat a mellkasodon.
Meg akarsz felelni másoknak. Tagadod, de engem ez nagyon nem hat meg. Félsz attól, hogy elítél majd a pasid. Félsz, hogy csak megalkuvásból lesz veled (nem tapasztaltad meg a szeretetet...vajon a szüleid a ludasak?), mert nem tudod, mi az, hogy szeretet avagy szerelem. Ez sajnálatos dolog.
Majd egyszer rájössz, miről is beszéltem neked kislány, csak akkor késő lesz. És itt nem a mellekre gondolok, megcsináltatod és ennyi. Én arról beszélek, hogy a szeretetet ilyen dolgokhoz kapcsolod hozzá és nem szeretve lenni akarsz, hanem azt akarod, hogy elfogadjanak, hogy belepasszolj a társadalomba és legyen majd egy pasid, akit a külsőddel magad mellett tarthatsz és nehogy csak megalkudjon azzal.
Szeretetre vágysz kislány, miért nem ezzel foglalkozol inkább?
Mi az, hogy „védem” magam? Talán támadni próbálsz? :D Az, hogy megcsináltatom-e a melleim, nem egy igazam van/nincs igazam kérdés, hanem egy döntés, amit annak a függvényében hozok meg, hogy én, mint szubjektum miként élem meg, hogy nem tetszik nekem a testem. Pont. Nem azt mondtam, hogy hülyeség, amiről beszélsz, hanem azt, hogy csak a te nézőpontodból igaz, mert nem ugyanúgy vagyunk bekötve, nem egyformán kezeljük a helyzetet. Erre te idejössz, nyomod a sódert a felszínességemről, ostobaságomról, megfelelési kényszeremről, gyengeségemről, mások szeretésére való képtelenségemről, és önjelölt tanítónénit/pszichológust játszva puffogtatod a már jól ismert „fogadd el magad, mint egy erős ember, és akkor majd kinyílik előtted a világ”, illetve „a szépség/nőiesség belülről fakad” közhelyeket.
Azért írtam, hogy megalkuvó vagy és beletörődő, hogy érzékeltessem, milyen indokolatlanul éles logikával bírálsz olyasmi miatt, ami jóval mélyebb lelki folyamatokból ered annál, hogy el lehessen intézni egy „felszínes vagy” beköpéssel, vagy hatni lehessen rá olyan sablondumákkal, mint a „szeresd önmagad, mer’ az jó”. Így legalább láthattad, hogy más megközelítésből meg lehet magyarázni azt is, hogy te miért vagy hülye (hiszen neked is sikerült azt, hogy én miért vagyok). Megbélyegzés helyett választhattuk volna akár egymás hozzáállásának a tolerálását is, de az nem lett volna olyan izgi, mert senki nem dicsőülhetne meg most önmaga felsőbbrendűségében. Nem baj, remélem, megérte.
Ja, valóban nem kaptam sok szeretetet. És akkor mi van? Úgy hánytorgatod, mintha csak és kizárólag én tehetnék róla. Miért kerülnek szóba a szüleim egy olyan kérdés alatt, aminek a középpontjában a szilikonmellek állnak? :D Egyáltalán miért tartozom elszámolással azt illetően, hogy mit kezdek a saját testemmel?
Az pedig egy rohadt nagy tévedés, hogy én sem szerettem senkit soha, nem véletlenül álltam értetlenül mindaz előtt, amit a 64%-os írt. De simán lehet, hogy túl idealista vagyok, és a legtöbb ember szeretete/szerelme olyan típusú, mint az övé.
válasza:Valóban nem kaptál sok szeretetet és ezt a hiányt egy általad kiválasztott dologba sűrítetted. Gyűlölöd a világot, magadat, bizonyítanál. Gyűlölöd a melled, ezért megváltoztatod. Minden reményed a szilikonokban van. Még mindig nem érted, hogy nem a melleddel van a baj.
Kpzhelyeket mondtam, de tudod ezek igazak. Mondom, majd egyszer rájössz.
Megtudtam, amit akartam, úgyhogy én lépek is. További sok sikert! :)
válasza:Feltettél egy kérdést, de a válaszokból csak azokat fogadod el, amelyek a te véleményedet tükrözik. Ez hiba. Ráadásul akkor mi értelme volt egyáltalán kiírni a kérdést? Csak megerősítésre vártál? Nem lehet, hogy neked igazából nem is plasztikai sebészre van szükséged, hanem pszichológusra, hogy egy kicsit helyrerázza az önértékelésed?
(egy másik 64%-os)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!