Egy ilyen/ehhez nagyon hasonló mellnél jobb a plasztikázott?

A pontozás annyira érdekelt, hogy 30+, meg 80+-ot írtam, mert többre nem méltatom és nem a 30+-al vana baj, hanem a másik arányával ehhez képest és igenis ez kettős mérce. Milyen kontextusról beszélünk, mikor a saját példámon keresztül mutatok be egy jelenséget és senki irányában nem célozva. Az utána következő válaszban viszont egyértelműen odaszúrás akart lenni, bár nekem biztos nem. Mert tisztában vagyok fordítottan is ezzel a jelenséggel és nincs vele bajom, teljesen érthető. Szóval itt nem az én személyes százalékommal van probléma, hanem a nem egyenlő hozzáállással.

A pénisz és mell összehasonlítását a plasztika tekintetében nem én írtam. Meg tudomásom szerint lehet is a péniszt plasztikáztatni, csak drágább és veszélyesebb.

De igenis az elfogadásról van szó és az általad említett megalkuvás között pedig van átfedés az elfogadással. Szeretek valakit, de nem bánnám, hogy ha ebben jobban hasonlítana a számomra igazán esztétikusra. Én sem vagyok amúgy híve a mellplasztikának, egy szép természetes mell nem csak tudatnak más, hanem tényleg formailag és "állagilag" is mindig jobb lesz egy plasztikázottnál. De igenis van az a természetes mell aminél még egy plasztikázott is esztétikusabb számomra. Abból a szempontból viszont tényleges megalkuvás, de csak ebben a konkrét esetben, hogy én igen vágynék egy nagyobb és formásabb mellre, de viszont olyat érzek a barátnőm iránt ami ennél több és ezért lemondok, megalkuszom ezzel vágyammal kapcsolatban. Mindkettőnkben ott van, hogy házasság, család stb. és ő részéről is már nem is a majd egyszer, hanem lassanként már a közeljövőben formájában fogalmazódik meg. Szóval igen, lehetséges, hogy életem végéig ott lesz ez a vágy és hiányérzet és? Szerintem nem nagy ár, hogy ha szeretsz valakit. A hátam is fáj és életem végéig fog, ennek ellenére úgy élem az életem, úgy mozgok, mintha nem lenne a fájdalom. Az egy kellemetlenebb dolog és együtt lehet vele élni. Szóval szerintem ez egyáltalán nem akkora gond.

Azt én is írtam az elejétől, hogy persze hogy senki nem akarja ezt hallani, nem csak a nőknek rossz ilyeneket hallani. De pont ezért vagyunk tekintettel egymásra és nyilván inkább hazudunk, színlelünk, vagy hallgatunk, hogy a másik jól érezze magát. De ebben a történetben maximum a barátnőmet sérthettem volna meg, de ő meg ezt nem tudja, így nem is fáj neki. Nyilván belepusztulna hogy ha tudná szegény. Így se könnyű neki, van rajta felesleg is, most már nem is kevés, közben meg itt vagyok én az izmos jóképű barátja. Hidd el, hogy minden nap teszek érte, hogy jól érezze magát és ne frusztrálja a helyzet! E mellett, hogy a tényeket hogyan konstatálom magamban pedig csak az én dolgom, hogy ha mellette mindent megteszek a másikért, mert szeretem. De ha már valaki ezzel kapcsolatban érintőleges kérdést tesz fel egy névtelen oldalon, akkor elmondom az igazságot.

Na de egy ilyen "légtétel vevés" igen csak kicsinyes és erőtlen.

Nem én jelentem ki magamról. Többek közt ő is, meg az összes ember akit ismerek. Konkrétan őt frusztrálja ez, de nem csak ez. Minden pozitívnak mondható dolog a külsőmön őt kicsit bosszantja, vagy legalábbis úgy fogalmaz. Nyilván nem elégedett magával hiába próbálja magára erőltetni, persze miattam is és ezért nehezen jut túl ilyen dolgokon. Szinte minden kis részlet miatt ami egy emberi testen van folyamatosan nyavalyog, hogy nekem milyen szép, vagy jó és neki meg nem. Nyilván emiatt vérzik is a szívem miatta és ezt nem gúnyosan mondom most.

Igen én ezt szeretetnek nevezem, mert eddig is mindent megtettem érte és ez után is megfogok. Többek közt ezt is, hogy igen hazudok neki, hogy jobban érezze magát. Ez eleve hatalmas áldozat, mert rettenetesen nehéz rávennem magam még ilyen kegyes hazugságra is. E mellett messze előtérbe helyezem őt magamhoz képest akár ez által is. Ez mi más ha nem szeretet? Egyszerűen összegezve minden szempontból fontosabb ő nekem, mint én saját magamnak. De attól még egy ilyen névtelen oldalon nem lehet megmondanom az igazságot?

Eleve általánosságban írtam a dolgokat. Szerintem senki nem állította, hogy te írtad, azt se tudom melyik a te válaszod. Szerintem a másik válaszoló is általánosságban értette, hogy visszavágás, mert mindenki magára veszi.

De a "visszavágással" egy percig nem volt bajom. Végig mondtam, hogy jogos és biztos így van. Itt a a kettőn megítélésének különbségén és annak okain ment a vita.

De a sértődést sem értem. Nekem mondjuk nem méretügyileg van gond a sajátommal, hanem csúnya. Én tökéletesen tisztában vagyok ezzel, ha valaki mondaná, akkor nem különösebben hatna meg, mert tisztában vagyok vele. Könnyen lehet, hogy az én barátnőm is viszolyog tőle belül és hogy ő is megjátszással kegyes hazugságot tesz irányomban azzal, hogy a külalakja ellenére minden nap a szájába veszi. Simán benne van a pakliban és én ezt tudomásul veszem.

Szerintem a sértődés az első lépés a tagadás felé, ami pedig a hazugság édestestvére. Ami pedig számomra az egyik legirritálóbb dolog. Nem véletlen mondtam, hogy még a jó célt szolgáló kegyes hazugságra is borzasztó nehezen veszem rá magam.

Persze a tudatlanság áldásos, de ha már szembesülünk valamivel, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni, bár sokak szerint ez nem így van