Miért nem csak olyankor szexelnek az emberek, amikor gyereket akarnak?

Erre csak mostanában adta meg a tudományos kutatás a választ, azaz azt, hogy miért is ilyen az emberi szexualitás.

Kb. tíz éves kutatási eredmény, hogy felismerték az oxitocin nevű hormonnak a szexben betöltött szerepét. Noha a simaizom összehúzó hatása már régről ismert volt (szüléseket is indítanak be gyakorta vele), az csak nemrég tisztázódott, hogy ez a vegyület felel a más személyekhez való kötődésekért. Egyes helyzetekben, amikor az oxitocin nagy mennyiségben termelődik (pl. szülés, szoptatás) egy erős kötődést kezd kiépíteni az agyban a helyzettel kapcsolatban. Ez igaz pl. az anya és a gyermek közti kötődési fajtára, ami a gyermek felnőtté válásával sem szűnik meg, és nagyon nehéz az anyának elengedni a felnőtt gyermekét.

Ugyanígy egy nagyon erős kötődési fajta alakul ki a szex közben, mert ott is nagyon sok képződik belőle (itt is van méhösszehúzódás, illetve a férfiaknál a prosztata). Valójában ez a mechanizmus felel azért, hogy az ember - bár kialakult az értelme - mégis fenn tudott maradni mint faj, mert a szex miatti kötődés egyben tartotta az emberpárt, és az évekig tartó utódnevelést nem csak az anyának kellett önállóan megvalósítani, hanem állandó segítőtársa is volt.

A kötődés - mint az emlékek - örök időkre szólnak, és az intim fajtája annál erősebb, minél több a szex. Ezt az evolúció - azaz a gyakori szexet - úgy biztosította, hogy az embernek a szex alatt orgazmusa van, amelyet egy endorfin nevű másik hormon okoz. Ez az endorfin valódi droghatású, és nagyon hamar függőséget okoz, tehát biztosított lesz a sok szex. A lényeg tehát az oxitocinos kötődésen van, az orgazmus egy cseles mellékes "ajándék" hozzá.

A baj a mai világban az, hogy visszaélünk az oxitocin hatásával. Míg az eddig hosszasan fönnmaradt társadalmakban, a melyekben mindben az első partner lett az ember végleges élettársa, és ezáltal ki is alakult az oxitocinos kötődés következményeként a házasság intézménye, mára ez a helyzet az esetek többségében megszűnt. A szexforradalom óta kötődési válság van, bár ez a házasság válságában mutatkozik meg. Ugyanis a szex általi intim kötődés csak egy személyre szólóan működik jól. Ha van/lesz újabb partner, akkor a kötődésünk feldarabolódik több személyre (egyikre sem múlik el!), és így többfelé kötődve nincs meg az egymáshoz való stabilitásunk. Nem is maradhat meg ez a monogám kötődésünk, mert akármekkora is az első párunk iránti szimpátia, annak a két embernek az egymáshoz valósága (tehát évtizedekre el tudják viselni egymást), nagyon rossz esélyű: kb. 25%. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok 3/4-e törvényszerűen felbomlik. De nem azonnal, hanem évekre halogatjuk a szakítást, mert eleinte a kötődés miatt úgy érezzük "egymáshoz valók vagyunk", s mikor kiderül az igazság, akkor a kialakult kötődés nem enged minket. Ez a szerelmi csalódás, amelyben "se vele, se nélküle" érezzük magunkat, illetve "az eszemmel már otthagynám, de a szívem visszatart" érzése bénít minket. S ezután a következő partnernél már fuccs a monogám kötődésnek, s míg monogámiában úgy érezzük, nehéz a megcsalás, az újonnan kialakult poligámiában már könnyűvé válik.

Normálisan az emberi létnek és a társadalom fennmaradásának az alapvető eleme, hogy gyerekeket nevelünk fel, s a házasságban a szexet élvezzük. Mára csak az élvezet maradt, főleg azoknak, akik már átélték a kötődés okozta szerelmi csalódást.

Ahol a fejlett nyugati társadalmakban végigsöpört a szexforradalom (gyakorlatilag mindben, kivéve a III. világot), ott a népesség fogyása egyre drámaibbá válik, és ez pontosan definiálható drámai helyzetet teremt. A kutatások kb. 3 emberöltőt (60-70 évet) jeleznek a szexuális szokások lazítása és a dráma beköszönte közt (történelmi adatok, tények ezek!), s ebből 50 év már eltelt. Már csak húsz év és itt a szexualitással való visszaélésnek a katasztrofális hatása.

Én csak verem, abból legalább nincs galiba.

Senki nem mondja, hogy kihasználnom, gogy nekem csak a teste kell, hogy megcsalom, hogy látott másik csajjal beszélni stb.

Olyan csajt képzelek el amilyet csak akarok.

Ha akarom percek alatt élvezek el, ha akarom órákig élvezkedek.

Nem kell érte senkit hülyíteni, nem kell bizonygatni, hogy szeretem, nem kell elviselni, hogy vádoljon ok nélkül, nem kerül semmibe, nem kell pont egyszerre lenni olyan hangulatban, egyszer barnát, egyszer szőkét képzelek el, mennyi előnye van még, s ráérek magamra, nem megy arra el a fél napom, hogy éreztessem, hogy szeretem mert különben nem hiszi el.