Hogy alakulhat (ott) ki ez?! Történt már mással is ilyen? (szégyenlem is a dolgot) = (

Ha ez csak egyszeri, abszolút véletlen, lottó-nyerőszámokhoz hasonló ritkaságú dolog, akkor remélhetőleg utólag nem tudódik ki... így nem is beszélek róla a férjemnek. Semmiképpen sem. Viszont úgy szégyenlem most magam ettől/előtte, hogy nem is jön mellette álom a szememre sehogy sem. =(

De szemétségnek is tartom, hogy velem történt ilyesmi.

Szóval a mai napon lementem a tópartra. Férjem nem tudott velem jönni, mert valamilyen technikai/műszaki segítségért elhívta a barátja, ő (a férjem) pedig annyira lelkiismeretes típus, hogy ilyenkor mindig egyből ugrik neki. Így egyedül maradtam.

Vittem magammal olvasnivalót, kis nasit... szóval csak így napozni mentem ki, legyen végre egy kis passzív kikapcsolódásom.

Aztán így, ahogy feküdtem kint, olvasva... egyszerre csak, igazából majdhogynem egyik pillanatról a másikra... olyan kib....ul erős kéjvágy fogott el, hogy olyat szerintem még az életembe nem tapasztaltam... olyan igazán kínzó, szétfeszítő, mintha az ember (alsó)teste üvöltene... és persze baromira nem múlik el.

Persze Balatonról van szó, zsúfoltig tele... én meg mozdulni se mertem, annyira erős volt, hogy azt hittem, már ha megmozdulok, vagy *rosszabb* lesz, vagy "eszemet vesztem".

A lényeg, hogy olyan vad kéjvágy gerjesztődött fel bennem NEM TUDOM, HOGY MITŐL, hogy ott helyben szó szerint BÁRKINEK hagytam volna 15-től felfele, hogy belém hatoljon, vagy éppenséggel lefeküdtem volna azzal, akit éppen érek.

Én ott ettől be is kábultam, és ráadásul olyan tévképzetem volt (olyasmi, amiket félálomban vízionál az ember úgy, hogy azt hiszi, hogy már ébren van), hogy odamegyek a mellettem strandoló kb. kétszer fiatalabb sráchoz, és közlöm vele, hogy élvezzen belém, amennyiszer csak bír... erre igazából kapcsolt az agyam, és pánikszerűen felriadtam, hogy én ilyet teszek... és csak másodpercekkel később fogtam fel a pánik után, hogy HÁL ISTENNEK csak képzelődtem.

Utána már tényleg annyira beriadtam, hogy minden csomagomat összegyűrtem a táskába, ahogy értem, és kb. futó léptekkel hazahúztam. Persze közben végig az istennek sem akart elmúlni.

Amit egyfelől szégyenlek az egészben, az az, amit félálomban tettem... vagyis szerencsére nem tettem, csak úgy "éreztem", képzelődtem...

Másfelől meg gőzöm sincs, hogy mi a fészkes fene volt ez az egész?!

Hogy történhet velem ilyesmi?! NŐVEL!! Merthogy ha még egy huszonéves fiú lennék, csak-csak megérteném, hiszen azok.... nadehogy egy NŐVEL!

Józan észnek is ellentmond!

És ugye ez csak egy ilyen egyszeri alkalom... tehát ugye kb. sose fog többet ilyesmi előfordulni, FŐLEG NEM NYÍLT TEREPEN, UTCÁN.... idegen polgárok előtt.

=/