Van ennek még jövője?

Az első barátnőmmel majd egy évtizede lett vége a kapcsolatunknak. Részemről nem volt meg a kellő érzelem az elején, de szép lassan nagyon megszerettem. Aztán egy szörnyű hazugságot elmondott mikor már részemről is elég erősnek érezte a kapcsolatot. Én akkor darabjaimra hullottam és mikor elkezdtem magamhoz térni napok után én haragot és undort kezdtem érezni. Teltek az évek és ez szép lassan halványult és egyre inkább csak a szép dolgok maradtak meg.

Aztán most 8 év után beszéltünk és találkoztunk is, amit igazából ő akart. Én csak beszélni szerettem volna vele, mert nagyon sok volt a kétely bennem akkor és ez évekig emésztett. Sok mindent mondott ami miatt én elérzékenyültem és mondtam, hogy találkozzunk. Mondta, hogy mindig is én voltam neki a nagy ő, meg hogy soha sem tudta megemészteni azt, hogy elrontotta.

Mikor találkoztunk meg nem tudtam rajta kiigazodni. Én magamon nagyon meglepődtem, mert nagyon hamar úgy éreztem minta el se teltek volna az évek és úgy éreztem, illetve úgy viszonyultam hozzá mint mikor még jól megvoltunk. De ő nála semmit nem lehetett kivenni. Jól elvoltunk, de a végén az elválásnál is olyan kétértelmű volt. Persze érthető a távolság tartás, rengeteg idő telt el és ő pedig most van túl egy nagyon hosszú és rossz kapcsolaton. Amire amúgy azt mondta, hogy megérdemelte utánam.

Később beszéltünk és elmondta, hogy nem változtam semmit, ugyan annak a nagyon vonzó pasinak lát. De utalt is rá, hogy régi kapcsolatok újrakezdésének nincs értelme. Én elmondtam neki őszintén, hogy mit érzek, persze számomra is furcsa ez a helyzet, de ez van. Ő erre írta, hogy ő is érzett valamit, de nem tudja, hogy mit. Szerintem ez már régen rosszul hangzik, de mondtam, hogy döntse el, hogy szeretne e még valamit.

Tudom, hogy most napokig, vagy lehet tovább nem fog mondani semmit. Az igazság az, hogy magamnak sokáig nem vallottam be, mert én vagyok a rendíthetetlen szikla, de valójában eléggé megnyomorított még évekkel ezelőtt. Be kell, hogy lássam, hogy miatta nem volt azóta se igazából normális értelembe véve senkim. Ennek ellenére most mégis olyat érzek, amit elképzelni sem tudtam. Szerintetek van ennek még bármi esélye?