A fullos, modell külsejű lakásos prostikhoz is járnak előnytelen külsejű, szűz, lúzer tipusú srácok?

" nem akarok kapcsolatot csak szexet. Ezzel sok időt spórolok és az idő pénz."

Tudod, kérdező, eljön az idő, amikor nem lesz az a fontos, hogy mennyi év volt az életedben, hanem az, hogy mennyi élet volt az éveidben.

24

De akkor már ne a kapcsolatot mondjuk, hanem a gyerekvállalást egész konkrétan.

Idős embereket ha megkérdeznek mit bánnak az életükben a legjobban, akkor akikre igaz azok azt mondják, azt, hogy nem lett gyerekük.

Az hogy volt néhány jó éved valakivel, is múlandó dolog, mint egy orgazmus. Az utódok akiket a világra hagysz, számítanak nekünk majd végül

Van igazság abban, amit mondasz, utolsó. Az én gyerekeim mind verik a harmincat, és bátran állíthatom, hogy akármilyen szép életem is volt, a legnagyobb boldogságot a csemetéim okozták mindig.

Mindazonáltal vitatkoznék azzal, amit a párkapcsolatról mondasz. A szerelem fenntartható. A párkapcsolat szépsége is fenntartható. Tény viszont, hogy ezt nem adják ingyen. Fiatal kortól tanulni kell a másik nem gondolkodását, lelkivilágát, és idősödve ezt felhasználva ápolni kell a kapcsolatot. Napi szinten. Nem a telefont buzerálni, nem a TV-t csodálni, hanem a másikkal foglalkozni esténként. Közös célokat kitűzni, közös harcokat megvívni. Felelevaníteni az egymásra utaltság magasztos érzését.

Igen, a korosztályodból szinte mindenki ezt mondja. Csak azt felejtitek el, hogy ti megkaptátok szüleitektől az életet, az esélyt a boldogságra, és "illene" ezt továbbadni gyermekeiteknek, unokáitoknak.

Az is áll, hogy nem akarsz maradandót hátrahagyni. MOST(!) valóban nem akarsz. De eljön majd az idő, amikor keservesen megbánod, hogy így álltál a dolgokhoz.

Nem meggyőzni akarlak. Nekem sem lesz unokám, noha minden gyermekem boldog párkapcsolatban él, és egzisztenciálisan nem szenvednek hiányt. Tudod, miért? Mert ezt mi ba52tuk el, a szüleitek. Amikor megadtunk nektek mindent, és nem tanultatok meg várni valamire, vágyakozni, minden követ megmozgatni, dolgozni, megszenvedni érte. Most kiver a víz titeket, ha arra gondoltok, hogy 20 évig valaki másra kell költeni, valaki másnak az érdekeit kell a magatoké elé helyezni, hogy évtizedekig nem élhetitek a SAJÁT életeteket, mert mindig valaki másra kell figyelni.

És lehet ezt a rendszerre, a szegénységre fogni, csak éppen balgaság. Önbecsapás.

Adott egy 25-30 éves férfi, aki mondjuk átlagos külsővel rendelkezik és nincs ideje, energiája, kedve végijátszani a köröket szórakozóhelyen.

Igen, aki nem túl jóképű annak 10x nagyobb próbálkozás kell.

Ez Tinderre is igaz... ha tényleg van ízlésed a nők terén, akkor nem elégszel meg átlag alatti csajokkal, azokat tényleg nem nagy kunszt befűzni.

Viszont akinél megvan a kémia, vonzalom, ők nagyon nem adják könnyen magukat, bizony még az átlag feletti pasiknak is 2-3 hónap egy jobb nőt felszedni pl Tinderen. Másoknak ez rengeteg sok munka.

Na de itt a kérdés? Mi van ha valaki inkább megesz egy szelet finom tortát pénzért az egészből, másokkal megosztva... mint egy kalap szart egyedül? :D

Inkább recskázol pornóra, mint egy olyan nővel szexelni, aki nem is vonz.

A munka része meg igen komoly, ha keresel pl kezdő mérnökként nettó 2-3000-et óránként, és sokat túlórázol, nincs már időd és energiád heteket, hónapokat beleölni ebbe... akkor 1 napi munka alatt megkeresel egy szelet finom torta árát. 20K/óra ebből elég jó nő kijön már. Nincsenek érzelmek. Kiválaszthatod. Nincs szerelmi bánat, amikor képtelen vagy dolgozni, mert szétkúrta a lelked a csaj, "nincs meg a kémia" címszóval.

Szóval sokan tényleg igényes egyedülálló mérnökök, orvosok, vállalkozók, ügyvédek járnak így lányokhoz. (Egyébként megsúgom, többen mint a lúzerek)

1 nap munka vs. 2-3 hónap próbálkozás 10/9 kudarccal.

Melyik éri meg jobban?

Persze az érzelmi kapcsolat teljesen más, szerelmeskedéssel. Ez csak szex, dugás.