Kedves esküdtszék! Bűnös vagyok? Mi az ítélet?

Az esemény:

Kamaszkorom első szerelme egy gitáros srác volt. Ismerősök ismerőse....

Egy-két évig követtem a koncertjeiket, de aztán jött az érettségi, az első hosszú távú kapcsolat, és jó néhány évig nem is láttam őt.

Pár évvel ezelőtt futottunk össze véletlenül, akkor már régi jó ismerősökként, beszélgettünk, kiderült, hogy felesége van, és két kisfia.

Az utóbbi években többször találkoztunk koncerteken, sokat beszélgettünk.

Idén nyáron külföldre mentek zenélni fél évre. A nyár közepén gondoltam egyet, és utánuk mentem, nem voltam biztos benne, hogy megtalálom őket, de végül egész könnyen sikerült.

A srác nagyon örült nekem. Sok időt töltöttünk együtt, bohóckodtunk, közös programokat szerveztünk.

Ám egy este, egy tengerparti holdfényes, táncos, sangríás, rózsaszín felhős éjszkán elcsattant egy bátortalan csók, amit aztán több másik követett, és végül egy szenvedélyes együttlétben teljesedett ki.

Nem erőltettem, nem kacérkodtam, csak jól éreztem magam vele. Nyilván reszketett a térdem, valahányszor találkoztunk, mégiscsak életem első (plátói) szerelme, de semmi olyat nem tettem, ami felhívás lett volna keringőre.

Nem ellenkeztem, amikor megtörtént a dolog.

De most mégis aljadéknak érzem magam.

A feleségét nem ismerem, sosem láttam.

Örülök, hogy megtörtént, boldog voltam, szép emlékként őrzöm. De a fehér ruhás angyal a jobb vállamon bökdös azóta is, hogy talán mégsem kellett volna....