Miért lehet az, hogy gerjedek a tanárokra, akik férfiasak, karakteresek, komolyak, és szívvel-lélekkel tanítanak? Eszméletlen módon!

Középiskolában és főiskolán is folyton ez volt. Egyszerűen begerjedek, beindítják bennem mélyen az ösztönt, a vágyat, a vonzalmat, beindulok arra, ha egy művelt, érett, melegszívű férfi tanít engem...magától a tanítás tényétől is teljesen kész vagyok, nem vagyok százas :D

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindegy ki fia-borja, csak tanár legyen és már nedves is a bugyim, de többször felismertem magamban, hogy menyire vonzódom tanárokhoz/professzorokhoz, HA érdeklődést mutatnak irántam (ha látom, hogy tetszem nekik, vagy szimpatikusnak találnak, megkülönböztetett figyelemmel tisztelnek meg), elég ha észre veszem, hogy akár csak külsőre is tetszem nekik, és elkezdenek dolgozni rajta, hogy átadják a tananyagot, hogy elsajátíttassanak velem valamit és ááá már be is indultam.

Ráadásul folyton meg is találnak, gimiből meg a főiskoláról van vagy 4 tanár összesen, akik érdeklődtek irántam, pedig esküszöm nem adtam rá okot a viselkedésemmel.

Hallottatok már ilyet? Gyerekek mi van velem? Hogy lehet ilyesmire begerjedni? Már szégyellem magam, hogy ennyivel a diákévek után is sokszor "nedves" álomból ébredek és kívánom xy-t.

Erről még nem beszéltem senkinek, kérlek segítsetek, mert nagyon egyedül érzem magam ezzel! Lehet, hogy számotokra kívülállóként mókás a történetem, de engem már kiakaszt.

26/N