15 éve vagyok házas, és az utóbbi 4 évben egyre csökkent a szexuális vágyam, így már havonta csak kétszer háromszor szeretkezünk a férjemmel, aki emiatt elégedetlen. Tudnátok valamit tanácsolni, hogy visszanyerjem a vágyamat?

Én 53 évesen kerültem hasonló helyzetbe. Egyre kevésbé kezdtem kívánni a szexet, ezért ritkultak az együttléteink a párommal. Már csak havi 3-4 X szexeltünk. Valójában kétoldalú volt a dolog, mert kölcsönösen hidegültünk el egymástól. Azonban szerencsére idejében kaptunk észbe.

Meghallgattam egy híres indiai ajurvédikus szexológus nő, Jyoti Arora Monga előadását pont erről a témáról. Azt mondta, hogy rengetegen fordulnak hozzá ilyen problémákkal, ahol vagy a férfi vagy a nő van szexuális leépülésben, és a következőt javasolja nekik: minden nap vezessék be a péniszt a vaginába olajok vagy síkosítók használatával, szükség esetén a megfelelő merevség elérésére alkalmazhatnak péniszmasszázst. Miután sikerült a behatolás maradjanak így 10-15 percet, de kerüljék el az orgazmushoz jutást. A lényeg az, hogy így újra egymáshoz szokjanak energetikailag, egymásra hangolódjanak. Ezt 2-3 hónapig csinálják, s meg fog javulni a szexuális életük, de fontos, hogy orgazmushoz csak ugyanannyiszor jussanak ezalatt, mint ezidáig. Szerinte ezt nem is helyes szexnek nevezni.

Szóval elkezdtük mi is a párommal gyakorolni. Az első 2-3 nap volt csak szokatlan, aztán egyre jobban megszoktuk, hogy ez az esti programunkhoz tartozik. Mit mondjak, már a második héten éreztük, hogy túlontúl kevés az orgazmusszám, amit az elmúlt évek hanyatlása eredményezett. De továbbra is tartottuk magunkat a szabályhoz. Azonban az első hónap elteltével föladtuk a "cölibátust" :) , és a napi egyesülések további magtartása mellett egyre gyakrabban mentünk el az orgazmusig.

Ez négy éve történt, de azóta is tartjuk a napi jó szokásunkat, illetve a havi 10-11 orgazmusos szexet. Mindenkiknek csak ajánlani tudom a módszert.

minden házasságban vannak ilyen időszakok amikor egyik fél sem "keresi" a másik társaságát. Nálunk is van ilyen. Egyszerűen én mint pasi nincs kedvem csábítani, és párom sincs éppen csábító kedvében, ezért ritka. Ez mindig változik, valamikor 1 hónapig megállás nélkül csináljuk, mert be van egyikünk zsongva és ez kihat a másikra.

De vannak időszakok amikor nem kívánod a másikat. Nem a szexet nem kívánod, hanem a párodat. E van!

Mit lehet ellene tenni:

Kézbeveszed a dolgokat és te kezdeményezel, még akkor is ha meg kell játszanod magad. Kigondolsz szexi szituációkat, csinálsz valami újat, kipróbálsz egy régi vágyat, visszaidézed a kedvenc meneteidet és utánzod. Lehet nem 1 alkalom után, de 3-4 alkalom után a párod is be lesz zsongva és átveszi ezt a pörgést, utána már ráhagyhatod.

Viszont ki kell tartanod 3-4 menetig. Ha csak 1 menet után vársz csodát, csalódni fogsz, de ha kicsit kitartó vagy, nagyon jó lesz.

A szex és a szerelem egy érdekes dolog. És egyúttal a természet csúnya tréfát űz velünk. Vagyis a természet nem is annyira, inkább mi magunk azzal a társadalmi formával amit magunkra erőltetünk.

A szerelem biokémiája nem túl bonyolult.

Ha egy nő felkelti az érdeklődésedet, a vele töltött idő, serkenteni fogja az endorfin kiválasztást, ami meg a dopamin termelésre van jó hatással.

És ha már nem csak beszélgettek, de van csók is intimitás, ez a dózis egyre nő.

Ha pedig nélkülöznöd kell szerelmed tárgyát hiányérzet lép fel. Elvonási tünet. Pont mint a drogoknál. A kokain is a dopamint piszkálja. HA nem kapsz kokót ugyanazt érzed, csak durvábban, mert az hevesebb reakciókat tud kiváltani.

Lényeg, hogy ahogy a kapcsolat halad előre, a megismerkedéstől eljut kb. az összeköltözésig és az együttélésig, az endorfin termelés szépen alábbhagy.

Eleve másfél két évre saccolják statisztikai alapon, de egyénenként és élethelyzettől függően ez persze változó.

De ha már minden nap ott van, már megkapod, már nem kell tenni érte, akkor az élmény már nem eredményez annyi endorfint. Ami kevesebb dopaminhoz vezet, amitől a szervezet ismét hiányérzetet fog átélni. Ezért is lehet, hogy egy flört egy idegen nővel, még ha nem is történik semmi, izgalmas, izgató és hozza ugyanazt a kellemes érzést, mint a párunkkal a kapcsolatunk elején. A pillangó a hasban érzést is ez váltja ki. Azt a jól eső izgalmat amikor ott van és haladsz vele előre az ismerkedésben.

Na a szexre ez pontosan ugyanúgy megáll.

Eleinte izgató az új punci, aztán megszokod, végül újat akarsz. Ennek egyszerű evolúciós oka van.

A természet nem programozott minket védekezésre, ellenben heves szexualitásra igen. Míg más állatok évente az év bizonyos szakaszaiban, vagy X havonta tüzelnek, addig a nők havonta. Ez elég sűrű. ÉS a férfiak mindig vevők a szexre, szinte folyamatosan párzási időszakban élünk.

És egy faj sem arra van kódolva, hogy egy partnerrel hozzon létre sok sok azonos génkészletű utódot, hanem a változatosságra.

A férfi versenyez a nőiért, hogy megkapja a számára legkívánatosabb génállományút. Ebben játszanak szerepet a feromonok. Vizuális ingerektől a biokémiai folyamatokon át, a tanult, ismert élethez szükséges feltételek figyelembevételével, lesz valaki vonzó.

Amíg az őskorban a legjobb vadász volt a legkelendőbb férfi, ma a gazdag fickókra vetnek szemet a nők. Lehet ezt tagadni de ez is csak egy etológiai program, amit a társadalmi berendezkedésünk formálgat.

Szóval a férfi a lehető legtöbb nővel szeretne utódot, hogy ne csak egy génállományú leszármazottai legyenek, hanem a saját génkészlete más más nőkével keveredjen és ez dominálja a populációt. Mert a legélelmesebb, legéletképesebb egyed fog a legsikeresebben továbbörökíteni, és ezzel a faj is fejlődik, és egyre "jobb" egyedek születnek a generációk során. Okosabb, gyorsabb, erősebb, stb.

Persze a nők sem monogámok, hiszen nekik is érdekük a változatos utódlás, hiszen a beltenyészetet is kerüli a természet, így ha van két kívánatos hím, a nő mindkettővel hajlandó utódot vállalni. NA nem egy időben, hanem egymást követően.

Röviden ki lehet jelenteni, hogy az ember természetéből fakadóan nem monogám.

Alapul véve a szerelem/szex hormonális hátterét (Endorfintermelés), hozzákapcsolva a fajunk etológiáját, adódik, hogy az a társadalmi berendezkedés, hogy a legaktívabb éveinkben kiválasztott párral szexeljünk életünk végéig, egy baromi fals és egészségtelen dolog pszichésen. Van is megcsalás meg fantáziálás bőven. :)

De vissza a biokémiára kicsit.

Ahogy az endorfin termelés lanyhul, úgy lesz egyre kevésbé izgató az ember párja számára. És fedez fel új nőket/férfiakat. És a legtöbb párkapcsolati válságot ez okozza. Hogy nem tudják egymásról miért vonzóbbak kevésbé egy idő után. Mikor a legjobb barátok a kapcsolat jól működik a család is, de mégis a szex már nem a régi. Hát, ezért.

Amivel még lehet ezt tolni, az a szexualitás. Egy olyan partnerrel akivel minden szexuális vágyát megélheti az ember, sokkal tovább lesz érdekes és izgató, mint az aki mellett el kell fojtani. Sajnos rengeteg elfojtás létezik, a kapcsoaltok többésge szexuálisan csak 80950%-ban őszinte, mindig van olyan fétis, perverzió amit nem merünk elmondani, vagy ha el is mondjuk azt a másik fél nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni, így ez a fajta nélkülözés pont nem segít. Mivel ha meg tudom élni a számomra legizgatóbb fétiseimet, az megint csak jól hat az endorfintermelésemre, és szinten tudja tartani az izgalmat sokkal hosszabb távon, mert a tökéletes kielégülést kapom meg. De ha nem idővel keresem azt (már tudat alatt, aztán van aki később tudatosan) akitől megkaphatom akivel megélhetem. És itt dől el a hűség. Csábítóbb a kielégülés, vagy nem rúgjuk fel a társadalmilag általánosan elfogadott fals szabályokat?