Bele lehet valakibe szeretni puszta netes beszélgetés alatt?

Lehet.

Több mint 5 éve a feleségem.

Nagyon szkeptikus voltam hogy én beleszeressek egy olyan lányba akivel a neten ismerkedtem meg láthatatlanul, ugyan már, kizártnak tartottam. Aztán jött (nekem) a lány aki annyira megfogott már a kezdetekkor egy hullámhosszon voltunk, nagyon megragadó személyisége van. Kemény 4 hónapot harcoltam a kegyeiért, sokáig csak barátként tekintett rám, igen volt közben kapcsolata (csak szexuális értelemben, érzelemmentesen). Ezekről mindig mesélt is, ami eléggé rosszul eset, de akkor még nem vallottam szerelmet neki, talán féltem hogy a barátságunkra megy. Szoval nem hibáztathatom érte, de a viselkedésemből egyből levette hogy van valami bajom. Nem tudom kicseszettül át látott rajtam. Mihelyst nem birtam tovább egy három oldalas kézzel írt levélben, majd szóban is szerelmet vallottam neki, de nem látva esélyt kértem hogy felejtsük el egymást, mert szét fogok örlödni ha tartom vele a kapcsolatot. Ám megbeszéltük a dolgokat nem győzött bocsánatot kérni, kis butuska annyira aranyos volt milloszor mondtam nem neki kell elnézést kérnie, én nem voltam nyiltott vele. Egy nap szünet után végül annyira hiányzott hogy nem hallgatva az eszemre vakon folytattam vele a kapcsolatot. Le tojtam a kapcsolatát (tudom szemét dolog volt), de ha nem lett volna esélyem ő sem folytatta volna a trécselést ezek tudatában. Végül szakitottak, és utána kapcsoltam rá. Első személyes találkozót viccesen kezdtem, mikor élőben láttam a "szia" helyett az első szavak "hu ba*@ meg" igaz láttam már képeken de akkor élőben hát nem tudtam szóhoz jutni. Na azóta is együtt vagyunk :)

Ezzel csak annyit akartam mondani hogy kitartás, és ha érzed hogy megéri harcolni érte tedd meg (én ezt tettem),viszont ha meg reményvesztett az ügy akkor meg felejtsd el mert magadat teszed tönkre

Aki, képes pusztán csak!! netes beszélgetés alapján beleszeretni valakibe, főleg úgy, hogy még élőben nem is találkoztak... az egyik legszánalmasabb dolognak tartom.

Az ilyen ember, vagy annyira magányos vagy kétségbeesett, hogy neki már mindegy, ha valaki már egy kis figyelmet is fordít rá, már szerelmesnek hiszi magát.

Pedig, ez csak puszta vágy arra, hogy számítson valakinek...

Mit, mondtam szánalmas... és szomorú, hogy vannak ilyenek.

Simán!

Persze, aztán jöhet a hidegvíz-zuhany, hogy ha néhány hónap után derül ki, hogy nem az, akinek mondja magát... De attól még az érzések valósak.