Miért alázom meg magam? Nimfomán lennék? 21/l

Az az igazság, hogy látszatra egy teljesen normális korombeli lánynak tűnök de valójában rájöttem, hogy nagyon más vagyok mint a barátnőim. Jelenleg nincs barátom és nem is szeretnék amíg meg nem oldom ezt az egészet magamban. Nagyon szép lánynak mondanak, kedvesnek aranyosnak és viccesnek és sok fiú odáig van értem. De sajnos van már egy "hírem" amiről csakis én tehetek.

Először is nagyon sokat kívánom a szexet, napi 4-5x minimum masztizok. Általában pornót is szoktam nézni, és mindig beleképzelem magamat a lány helyébe akit mondjuk többen dugnak, megaláznak, kikötöznek. A hangsúly a megalázáson van, valamiért engem ez izgat szexuálisan de nem értem miért...Nagyon fogtok haragudni de volt már pár barátom. Az egyikük a világ legaranyosabb és legkedvesebb fiúja volt ő is a humorával és személyiségével fogott meg, nagyon boldog voltam vele, szerelmes volt belém és én is vettem el a szüzességét. Viszont amikor jött a lehetőség félreléptem és bele mentem egy olyan helyzetbe ahol a lehető legjobban megaláztam a páromat és magamat is. Ő természetesen teljesen összetört azóta sem beszélt velem, rám sem néz ha találkozunk. Képtelen vagyok a hűségre, mert szexuálisan elmondhatatlanul izgat ha megaláznak.

Persze nagyon sok egyéjszakás kalandom is volt, a barátnőim folyton azon vannak az ilyen bulikba, hogy engem ne "vigyenek el" a srácok. Részegen 1000x rosszabb vagyok, bárkivel leállnék smárolni vagy széttenni a lábam és emiatt már egyáltalán nem is iszok. Ilyenkor kelletem,mutogatom magam és megalázom magam ezzel, nem is vagyok ura önmagamnak. Utólag nagyon szégyenlem magam és tudom, hogy sosem lesz helyi barátom mert innen már senkinek sem kellek komoly kapcsolatra. Gondolkodtam pszichológuson is de annyira szánalmasnak érzem magam, hogy még nem volt pofám elmenni. Amúgy is sírós vagyok, mindenen bőgök. Nagyon vágyom egy romantikus szerelemre, a gyengéim az ilyen filmek is.

Csak tudom, hogy a valóságban én erre nem lehetek soha elég jó. Sokat gondolkodom mi miatt lehet ez velem, sokat költözködtünk, egyedül voltam, anyáék elváltak, kiközösítettek az oviba dehát kit nem?!

Sokszor olyan férfiakat kívánok meg, hogy utólag én sem hiszem el és sajnos ez nem mindig marad csak fantázia szintjén. Inkább nem írom le de komolyan. Nem bírok tükörbe nézni, mindig arra gondolok, hogyha mondjuk a 14 éves kislány énem meglátna most vajon mit gondolna rólam? Én nem ilyen akartam lenni és elmondhatatlanul fáj, hogy már nem tudom visszacsinálni amiket tettem, én erős bátor okos és független nő akartam lenni, nem olyan aki két szép szóért szét teszi a lábait... Viszont most diétázom és sportolok nagyon sokat és ez elég sokat segít, már 3 hónapja nem voltam senkivel, kevesebbet is "foglalkozom" magammal, de nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek.

Szeretnék normális lenni, de nincs akitől tanácsot kérhetnék. Van még olyan nő aki hasonló cipőben jár mint én? Érzéketlen r**ncank és kvának mondanak de én nem vagyok érzéketlen, én éppen nagyon érzékeny vagyok de valami nem stimmel velem :(