Mennyire normális az, hogy férfiként irtózatosan undorodom a prostituáltaktól?

Utolsó, te nyilván egy sikeres férfi vagy a nőknél. Te tudod művelni a szex művészetét, benne élsz, vele élsz nap mint nap...

Viszont ne feledd, hogy a férfitársaid nagyon nagy %-ának ma már nem jut se kaland, se barátnő, se ló..sz. Lehet balfékség, lehet rondaság, lehet szorongás...számtalan oka, de hogy önzőség az fix nem. Nagyon sok férfi csak szeretni akar egy nőt, de ezt manapság marha nehéz megvalósítani. Régebben sokkal természetesebb volt "csajozni". Apám is mesélte... A szocialista érában szinte adta magát az egész az építő meg úttörőtáborokban. A nőknek nem volt ekkora arcuk, és a srácok is tökösebbek voltak, mert a férfiasság volt a menő. Most mindenki meg van zavarodva ettől az elb...szott gender marhaságtól, hogy hogyan is kéne viselkedni, és mi kell a nőknek. Mit várnak el, és mit súg ez az idióta genderizmus - és hogy valójában még mindig a tökösséget szeretik.

Szóval ezen férfiak kb örülhetnek bármilyen gyengédségnek, kedvességnek vagy egyáltalán bármilyen szexuális élménynek. Nem önzőség ez...

" A nőknek nem volt ekkora arcuk, és a srácok is tökösebbek voltak, mert a férfiasság volt a menő."

Apud nem jól látja az okokat. Nekünk annak idején azért volt "könnyebb" dolgunk, mert mi nem a számítógép zsinórjaiba gabalyodva cseperedtünk fel, hanem délutánonként, kint játszottunk. Fiúk a fúkkal, lányok a lányokkal. Sokszor előfordult azonban, hogy jobb híján keveredtünk. Így, játék közben ismertük meg a csajok gondolkodását és lelkivilágát. Ennek a tudásnak a birtokában léptünk a kamasz-, vagy fiatal felnőtt korba. Ennek a tudásnak a birtokában kezdtünk csajozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy abban az időben úgy szólt a mondás, hogy egy gyerek nem gyerek. Többgyerekes családmodell volt a divat. Ekképpen a gyerekek akár az ellenkező nemű testvéreiktől is elleshettek viselkedésformákat, és megtanulhatták, hogy a "hülye" csajok tulajdonképpen nem is olyan hülyék, csak eredendően másképp gondolkodnak, mint mi, pasik.

Én is voltam már haverokkal sztriptízbárban. nagyon béna volt. Ott csak feljánlották magukat, hogy félremennek, és lezárt helyen táncolnának nekem, de szexe egy sem lett volna hajlandó. A sör meg 1650-be került.

Szánalmas volt...

Azóta kerülöm az ilyen helyeket.

Miguel, csak egyet kérdezek... a "te idődben", mennyire volt divat a feminista, erős, karrierista férfigyűlölő nő szimbóluma? Aki orrbaver, ha azt mered mondani, hogy a nők "gyengédek", a férfiak pedig "erősek"?

Volt olyan barátnőd neked annak idején, aki ilyen volt? Csak mondom, ha én elkezdeném hangoztatni az általad itt leírtakat (amikkel amúgy tökéletesen egyetértek) a mai fiatal nők egy nagyon nagy része úgy rúgna pi...n, hogy csak néznél, hogy szexista barom vagy. Milyen jogon azonosítom én "gyengéd nőies" jellemnek őket, magamat meg erős, határozott kemény férfinak?

Na itt az óriási különbség... Ha ma férfias határozott és kemény próbálsz lenni, akkor megkapod, hogy hímsoviniszta és szexista elnyomó barom vagy (a gender fasság miatt)... ha kedves és normális vagy, akkor meg elzavarnak a francba és uralkodnak rajtad. Tehát mégis csak az első az igazi... de ez folyamatos konfrontációt szül. A legjellemzőbb jelző a 6 eddigi barátnőmre az, hogy borderline személyiségzavar, vagy bipoláris személyiség. Majdnem mindben benne volt ez a dacos feminista nőjogi harcos jellem, és megpróbáltak domináns félként elvenni a "férfiasságomat". Lenyomni. Kiegyenlíteni...Törleszteni.

Ha pedig kemény voltam, akkor meg jött a sírás... mégis totálisan az ellenkezőjét várták amit sugallna a helyzet.

Nagyon nehéz kezelni a mai fiatal lányokat és nőket, mert rájuk szakadt ez a nagy egyenlőség... a hit, hogy nem csak egyenrangúan, hanem egyformák a férfiakkal... és ezt a szart nem csak beveszik, hanem terjesztik, és erre építik fel a kapcsolataikat. Persze évmilliós evolúcióval és kultúrával és a saját nemi szerepeikkel nem tudnak szembemenni...Nem tudnak mit kezdeni a helyzettel egyszerűen...és erről neked fogalmad sincs.