A tetteknek higgyek vagy a szavaknak? Miért tagadja le később szóban azt, ami a tetteiben egyértelmű? (kicsit hosszúra sikerült. ) A kötekedéstől kíméljük meg egymást, és azokat akik ezt elolvassák.

Van egy srác akivel barátnőm szülinapi buliján közelebb kerültünk egymáshoz(Én 22, Ő 26 éves). Utána beszélgettünk egy ideig az egyik közösségi oldalon, de találkozásra nem került sor. Pedig egyértelműen kölcsönös volt a vonzódás.

Egy idő után azonban a beszélgetés is megszűnt, majd pár hónappal később összefutottunk egy iszogatás alkalmával. Érezhetően izzott köztünk a levegő. Aztán átmentünk egy szórakozóhelyre, ott megtört a jég és egymásnak estünk. Mondtam neki, hogy menjünk hozzájuk (a szüleim miatt haza nem vihettem). Igazából nem is hittem, hogy hazavisz, mivel egy csajt sem visz haza akire csak alkalmi partnerként tekint, mindig ő megy a lányokhoz "aludni". A lényeg, hogy végül náluk sem feküdtünk le, nem történt semmilyen szexuális közösülés (szex,orál , anál)mivel nem volt mivel védekezni. Csak aludtunk egymás karjaiban. Ébredés után még nem engedte, hogy hazamenjek, puszilgatott,cirógatott. Mondta, hogy majd legközelebb is átmehetnék, stb. Egyáltalán nem mutatott semmi jel arra, hogy gond lenne. Viszont az eset óta nem beszéltünk.

Aztán kb. egy hónappal később barátnőmtől hallottam vissza, hogy a srác nem érti miért vitt haza amikor nem is vagyok az esete. De amikor együtt vagyunk mindenki látja rajtunk, hogy nagyon is vonzódunk egymáshoz, de ő ezt tagadja.

Ti mit gondoltok erről? Miért tagadja, azt ami egyértelműen látszik? Annak higgyek, ahogy velem viselkedett vagy amit másnak mond rólam? Lehet, hogy nektek egyértelmű a helyzet, de én nem tudok kívülállóként, tiszta fejjel gondolkodni..

Előre is köszönöm az értékelhető válaszokat, és hogy végig olvastátok egyáltalán :D