Színleltből igazi?

Nem egészen értem. Mi az, hogy "(előtte mindig van orgazmusom)" mi előtt? És hogy? Maszturbálsz szex előtt?

És hogy érted, hogy miután a pasid elment belekezdtél a dologba? Bocsi, de nekem nem világos. :-)

Én úgy gondolom (amennyiben minden úgy igaz, ahogy leírtad), hogy az történhetett, hogy amikor elkezdted "megjátszani" az orgazmust, akkor lazultál bele igazán a folyamatba és ez indíthatta be az orgazmusodat. Ezen felül a barátod hirtelen "plafonra ugró" izgalma is adhatott neked egy löketet, hogy te is feljebb ugorj a saját izgalmaddal. Amikor összhangban van egymással egy szeretkező pár, akkor egymás izgalmi szintjei hatást gyakorolnak a párjukra. A feleségem is járt már így, hogy csak a plató szinten volt az izgalmával és az én csúcsra jutásom hirtelen "magával szippantotta" őt is, és ő is elélvezett, pedig nem számított rá. Ez a jelenség, egyáltalán nem egyedi.

Az izgalmi szintek képesek néha villám gyorsan változni mind férfiaknál, mind nőknél. Én férfiként is éltem már át hasonlót, hogy egy pici változás a behatolási szögön vagy mélységen, vagy valami más körülményen hirtelen feltolta a plafonra az addig csak félgázon álló izgalmamat és azonnal meg kellett álljak, nehogy idő előtt elélvezzek. A legnehezebb olyankor tartanom magamat, amikor ő elélvez. Ilyenkor szabályosan érzem, ahogy "húz magával" felfelé a puncijából és az egész testéből áradó eszméletlen energia. :)

A színlelésre viszont azt mondom, hogy inkább ne csináld. Megértem, hogy elégedettnek akarod őt látni, de a hazugság attól még hazugság marad. Gondolom neked sem esne jól, ha megtudnád, hogy a párod hazudik neked valamiben. Tudomásul kell venni, hogy nem lesz minden szeretkezés végén orgazmus és ettől még nem dől össze a világ. ;)

János Gilján

Az üzenet címzettje: Miquel

Az elküldés időpontja: tegnap 16:47

Az üzenet előzménye: A kérdésre írt válasz: Színleltből igazi?

"János Gilján, noha nem tisztem értékelni, szabadjon megjegyeznem, hogy határozottan fejlődsz. :-))"

Az üzenet témája: :)

Az üzenet szövege: Helló!

Először is köszönöm a dicsérő szavaidat!

Jómagam igyekszem ősztől mellékállásban coach-ként szerencsét próbálni és most jelenik meg az első könyvecském is. Azért vagyok itt a gyakori kérdéseken, hogy megfigyeljem, az embereknek milyen párkapcsolati és szexuális témájú kérdéseik vannak és azokra javarészt milyen megoldás javaslatok születnek. Továbbá igyekszem épkézláb válaszokat prezentálni a nekem szimpatikus kérdésekre és figyelem a válaszaimra érkező reakciókat. Ha gondolod, itt megtalálsz facebook-on: (ezt János belegyezése nélkül nem teszem közzé. sic)

Szia!

Ne haragudj, nem vagyok híve a privát levelezésnek. Ez az oldal arra való, hogy információkat osszunk meg, lehetőleg úgy, hogy az minél több emberhez eljusson.

Szerintem itt rossz oldalon keresgélsz. Ezt az oldalt tipikusan a tini korosztály uralja, és szinte minden párkapcsolati kérdésnél az ő válaszaikat látod. Tipikusan a vak vezet világtalant esete.

Azért nem semmi önbizalmad lehet, ha coach-ként szeretnél tevékenykedni. Én magam 57 éves vagyok, 40 éve szinte folyamatosan tanulom a nőket, a női gondolkodást és a lelkivilágukat. Valamivel több, mint 50 felejthető kapcsolatom volt, és jelenleg a második házasságomban végre az igazival élek. Ennek ellenére sem merném magamról azt állítani, hogy ismerem a nőket.

Mesélek valamit. Az ezredforduló végén 3 évben is kiöntött a Tisza, s noha én az ország másik végében élek, minden évben legalább egy hetet töltöttem a Felső-Tiszán önkéntes segítőként. Tarda polgármestere mondta egyszer egy beszélgetésünk alkalmával, hogy a tudást és az ismeretlent úgy kell elképzelni, mint egy luftballont (tudás) az őt körülvevő levegővel (ismeretlen). Minél több tudást sűrítünk a lufiba, az annál nagyobb lesz, és annál nagyobb felületen érintkezik az őt körülvevő ismeretlennel. Így aztán (noha magam is afféle íróember vagyok), még sohasem éreztem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy könyvet írjak, vagy előadást tartsak. Hisz minden probléma egyedi, nem lehet ugyanabba az öntőformába belesimítani mindet.

Életmód? Meglehetősen mozgalmas élet áll mögöttem, s elmondhatom, hogy megjártam a poklot is. Kipróbáltam, kitanultam ezt is, azt is. Megtapasztaltam mindennek a jó és rossz oldalait. Nem érzem úgy, hogy nálam lenne a bölcsek köve. S ha ilyen témájú könyv akad a kezembe, valahogy mindig Stuart Baker jut eszembe, aki fiataloknak írt életmódvezetési könyveket, s ebből egész jól meg is élt a negyvenéves korában bekövetkezett haláláig. :-))

Szóval ha majd valaki 130 évesen ír egy könyvet erről a témáról, akkor azt talán el tudom majd olvasni rossz szájíz nélkül is. Vagy beszélhetnék Benjamin Spockról, a mai elbaltázott gyereknevelés atyjáról, aki ugyan ütötte-verte a családját, a bestsellerként felkapott könyveiben merőben mást prédikált. Én nem azt mondom, hgy az ilyen könyvek írói szélhámosok. Csak azt mondom, hogy az ember (s vele a nézetei) változik. Fejlődik. Egy évtized se fog eltelni, és szégyellni fogod, amit a most kiadott könyvedben leírtál.