Sracok ti is szomoruak vagytok amikor a varosban sok csinos lanyt lattok es tudjatok hogy nektek ugyse lesz olyan notok sose?

"Ha megnézi az ember, hogy kihez jutott a csinos hölgyike, akkor rájön, hogy nincs min szomorkodni. Mindenki azt kapja a sorstól..."

Mély igazság, amit még a fiatal magányos srácok nem tudnak, és borzasztó nyomorultul érzik magukat. Aztán a huszonéves évek vége felé már jobban megérti az embereket az ember, és rájön, hogy még ha magányos is, nem számít, mert annál is ezerszer rosszabb kapcsolatokba menekül az emberek többsége. Az őszinte, megértő kapcsolat ritka, mint a fehér holló. Aki eljut ide, annak már nem az lesz a fontos, hogy mindenáron összejöjjön valakivel, és így még szerencséje is lehet, találhat egy megfelelő partnert. :) A sok magát győztesnek gondoló idiótán meg, aki odáig van magáért, mert tud csajozni vagy van barátnője, csak röhögni fog az ember, ha megérti a dolgokat az életben.

Borzasztó rossz érzés, próbálok nem rájuk nézni, a földet bámulni.

Ilyenkor (is) többek között a halálról fantáziálok.