Éreztétek már úgy, hogy hozzátok senkisem illik?

25 éves koromig nem akartam magam mellé senkit, mert amikor körbenéztem, csak olyan lányokat láttam, akiket nem tudtam volna hosszú távra elfogadni. Rövid távra meg elvből nem kerestem, mert annak nincs értelme. Úgy voltam vele, hogy majd egyszer csak betoppan az igazi, akinek lesz egy nagy felkiáltójel a feje felett, hogy Ő az.

Nos, betoppant. Nem tudtam hogy ő az, mert teljesen nem úgy nézett ki, mint az a múzsa, akat a fejemben elképzeltem. Viszont 5 napos nyaralás alatt össze voltunk zárva, megismertük egymást és olyan érzés fogott el, mint még azelőtt soha.

Mindig azt kerestem, akivel egyezik a világnézetem, az érdeklődésem, egy fajta filmeket szeressünk és hasonlók. Hát nem jól gondoltam. Ő teljesen az ellentétem, nagyjából mindenben.

Rájöttem, hogy nem két 1-nek kell 2-t alakítani, hanem két félnek kell eggyé válni, és mi teljesen kiegészítjük egymást.

Vannak nézeteltéréseink, de akkor általában az egyikünk enged és nincs vita.

Örülök, hogy megtaláltam a másik felemet, mert ő tölti ki a bennem lévő űrt.

Mindenkire vár valaki, higyjétek el. Nem úgy fog kinézni, mint azt a fejetekben elképzelitek, mert olyan lehet hogy nem is létezik. Nem fog megfelelni az elvárásaitoknak, mert olyat akartok, amilyen nincs.

Egyszercsak jön majd az, akinek a viselkedése nem fog megbotránkoztatni és el fogjátok őt fogadni, mert ő lesz az, aki kitölti bennetek lakozó űrt.

Nem feladni kell, hanem keresni. Nem egyéjszakás kalandokkal, hanem randikkal és közös programokkal.

Aki nem jár el sehova, az változtasson a rossz szokásán és ha el is mész valahova, ne a telefonodat bújjad, mert akkor lefelé nézel, nem fogsz látni semmit.

És most jöhet a legjobb tanács amit valaha hallottam:

Nem a probléma a probléma, hanem a problémához való hozzáállás a probléma.

Ezt a mondatot érlelni kell magatokban, és akkor rájöttök majd ha adódik egy élethelyzet, és eszetekben jut ez a szöveg, jól fogtok cselekedni.

26F