Mit tehetnék, ha számomra a szex egyáltalán nem természetes dolog, sőt, inkább nem szeretném csinálni?

Nem tudok okot mondani. Nem találom a gyökerét ennek a dolognak, mivel nagyon jó gyerekkorom volt, nincs okom panaszkodni. Az emberek mindig is nyitottak felém, de még ha a barátjuknak is neveztek, én ezt sosem éreztem kölcsönösnek, mivel tudtam, hogy lényegében nem ismernek. Ilyenkor érzem magam biztonságban, ha nem tudnak rólam sokat.

Gimiben rengeteg ismerősöm, haverom lett, és rengeteget buliztam meg züllöttem. Sok fiú is próbálkozott nálam, de amint eljött az a pont, hogy már komolyabbat akarnak (meg szexet), azonnal késztetést éreztem, hogy lelépjek. Ilyenkor nyom nélkül eltüntettem magam az életükből. Valahogy nem érzem, hogy érdemes lenne lebontani ezt a falat, amit felépítettem magam köré. Viszont mostanában elkezdtem egyre többet gondolni a szexre, és szomorúvá tesz, frusztrál, hogy valószínűleg a való életben sosem leszek képes megtenni senkivel. És ez nem az, hogy szégyellős vagyok, én elégedett vagyok azzal, ahogy kinézek. Egyszerűen legbelül meggátol valami olyasmi, amit nem tudok legyőzni, pedig le szeretném.

A szüleim egyébként azt mondták, hogy óvodában fura gyerek voltam, sose szóltam senkihez, nem hagytam hogy barátaim legyenek. Pedig nem piszkáltak vagy ilyesmi.