Mitől lett ilyen "bolond"? 24n

Olyan helyzetbe kerültem, amit még magam sem gondoltam. Az egyik barátommal összegabalyodtunk. Kb.2 évig bírtuk magunkat "visszafogni". Neki van párja, 5 éve. Az erkölcsi résszel tisztában vagyok, vagyunk.! Én pedig randizom.

A szex nagyon jól működik. Nem részletezem. Az egyik hétvégét a barátaimmal töltöttük, megbeszélt pihenés volt. Őt is elhívtam. Jött is. Ott kezdődtek a gondok. Volt, hogy neten beszélgettem egy sráccal, akivel alakulgat. Furán nézett rám, mintha neheztelne ezért. Pedig nem fél napot csevegtünk, csak egy kicsit. Zavarta a dolog. De mondtam neki, hogy nem az ő dolga, neki is ott a párja. Akkor búval b@$zott arccal gubbasztott. Én mentem oda hozzá, felmentünk a szobába, kiengeszteltem.

Hazajöttünk. Elmentem a sráccal, akivel alakulgat randizni. Látott minket a haverom, mondjuk egy környéken lakunk, nem lepett meg, illetve nem is titkoltam a dolgot. Azóta faggat. Főleg az érdekli, hogy lefeküdtem e a sráccal. Full frusztrált, ideges, mikor kérdezget. A hétvégén felhívott, hova megyek, mit csinálok aznap este stb. Mondtam neki, hogy a barátnőkkel leszek. Kérdezgetett, hogy mivan a sráccal, nem vele. Kissé felhúzott és kiakadtam. Mondtam neki, hogy fejezze be ezt a faggatózást, nem fogok neki beszámolni semmiről. Különben is, pont ő beszél, mikor van csaja és szexel is vele? Illetve azt is, hogy ma este is hozzá mész, én meg oda, ahová akarok. Akkor elkezdte, hogy nem megy, találkozzunk. Mondtam, hogy programom van, nem és letettem. Egész este hívogatott. Másnap délelőtt felvettem. Előadta a hattyú halálát, hogy minek nem vettem fel, egész este aludni se tudott. Hallottam a hangján, hogy nagyon fáradt, ez mondjuk igaz. Aznap taliztunk, nagyon akart látni. Nagyon savanyú arccal fogadott. Együtt voltunk, de valahogy más volt. Egész idő alatt csókolt és nagyon lassan, finoman csinálta, közben végig nézett, már-már zavaróan. A végen beszélgettünk. Mondtam neki, hogy ez nem jó. Mármint ami köztünk van. Úgy értve jó, hogy élvezhető, de közben rossz érzéseim vannak. Nem helyes az egész.

Nekem ez néha teher, főleg a hisztik, számonkérések... Tudom, egyem meg, amit főztem...főztünk. Igazából sosem csináltam semmi ehhez hasonlót se és most ez így magával sodort. Magan védelmében: nincs olyan ember, aki nem bűnözik. Ki így, ki úgy.

A kérdésem: Hogyan állítsam le a 'raplizását'? Meg egyáltalán mitől van ez???