Utólag megbánni a félrelépést, ez hihetö?

Persze.

Én a házasságom alatt egyszer léptem félre. Egy félprofihoz mentem lakásra. Több hónapja tartó hullámvölgyben voltunk éppen és elmentem egy lányhoz, akit a neten találtam és szimpatikus volt.

Életem egyik legjobb szexe volt. Viszont piszkosul megbántam (nem derült ki soha), rájöttem, hogy semmilyen szex nem éri meg, hogy kockáztassam a feleségemmel való kapcsolatom - akit azért szerettem - és a családom egységét.

Sok évvel később sokkal nagyobb mélypontokat is megjárt a kapcsolatunk, de eszembe sem jutott más nőre nézni.

Egyrészt megbántam, amit tettem, másrészt örültem neki, mert tanultam belőle.

Meg lehet bánni, olyat mondani, hogy alapból nem kellett volna eléggé álszent dolog, mert mindenki vétkezik valamilyen szinten, ha nem is félrelép de máshogy igen.

Szerintem úgy nehéz egy ilyen nagy problémán túl tenni magad mint a megcsalás ha nem is csalsz. Egyszerűen kell a helyzet, ki akarod próbálni és utána tudod elmondani, hogy megbántad e vagy sem.

És ezer dolog lehet amiért megtörtént az eset, nem biztos, hogy már tönkre van menve a kapcsolat, lehet csak éppen leejtőn volt és úgy hozta a sors, hogy ott termett egy harmadik személy aki levett a lábadról és ha csak kis időre is elfelejtette veled, hogy ki is vagy.

Nem akarok álszent lenni, de ha éppen haragudnék páromra vagy éppen most közömbös lenne számomra (mert sok a munka vagy bármi) és egy üzleti úton a hotelben összefutnék egy csinos lánnyal, olyannal aki megakasztja a lélegzetemet is, flörtöl velem, kíván engem és úgy néz ki, hogy soha nem derülne ki az eset, akkor még most is tiszta fejjel azt mondanám, hogy bele mennék tuti. És igen, tuti megbánnám. Viszont még soha sem csináltam, nem tudom milyen érzés, és egyszerűen ennek nehéz ellen állni.

Másik dolog, ezzel a tudattal összefüggve: Ha párom ugyanebben a szituációban lenne és megcsinálná, megbocsájtanám neki. Mert magamból indulok ki.