Nem bírok a tanulással foglalkozni, mert állandóan arra gondolok, hogy mikor vesztem már el a szüzességem. Más is volt már így ezzel?

23 éves fiú vagyok. Tök egyedül vagyok általában, nincs itthon senki, a nővérem is külön él, a szüleim meg jönnek-mennek. Nincs társaságom, csak az egyetemen, és úgy érzem, hogy a társaságnak ez a hiánya okozza a levertségemet, motiválatlanságomat is. Szeretnék valahova tartozni, szeretném, ha lenne egy olyan baráti köröm itt, a közelben, akikkel bármikor elmehetek dumálgatni - de kezdésnek az is jó lenne, ha lenne valami minimális családi élet, pl. közös kirándulások.

Ezenkívül arra is vágyom, hogy legyen egy barátnőm, és sokat szexelhessek. Valahogy ezekkel összevetve a tanulás most nagyon kevéssé érdekel. Egyszerűen úgy érzem, hogy ha akadémiai székfoglalóra hívnának, akkor is tök üres lenne az életem, ha nincs mellette valakim. Egyszerűen nem érzem azt, hogy motiválna jelenleg, hogy valamit elérjek karrierszempontból. Sokkal jobban érdekel az intimitás, a magánéleti szempont. Amíg ez nincs rendben, addig úgy érzem, teljesen mindegy, mi történik velem.

Más is van így ezzel? 23/F