Komolyan van olyan fiú, akinek az az álma, hogy szűz legyen a barátnője? Miért?

# 8

"18-9 éves korukra már vagy kiégtek és nem élvezetes velük a szex, vagy istentudja hány pasi volt bennük és az ember valljuk be nem szivesen hordja az agyonhasznált cipőjét sem, hát még egy nőt"

Jó volt ezt még olvasni is, én is pont így gondolkozom, mint te. Amikor 20 évesen még mindig szűz voltam, mert nem találtam olyan férfit, akivel el tudtam volna képzelni az életemet, és aki ne lett volna már vagy kiégve, mert minimum 16-17 évesen kezdett el szexuális életet élni, vagy Isten tudja, hogy hány "nőben ne lett volna már addigra" - és az ember, valljuk be őszintén, se mások által már leszopogatott kígyóuborkát nem szívesen venne a szájába, se más által már használt szexuális segédeszközt nem csúsztatna fel a saját puncijába, (én még a puszta gondolatától is olyan rosszul vagyok, hogy mindjárt iderókázom a billentyűzetre), nemhogy egy agyonhasznált péniszt, amit - egy kütyüvel ellentétben - sajnos még higiénikusan tisztítani, megfelelően sterilizálni sem lehet.

A férfiak szüzessége olyan érték, ami ritkább, mint a gerincesség. Ahogy teltek az évek, nyilván egyre kisebb esélyem volt arra, hogy olyan férfit találjak, aki morális tartásával együtt a szüzességét is megőrizte még, és akivel el tudnám képzelni az életemet és a családalapítást, de ezt a csalódást idővel sikerült egész jól feldolgoznom.

Attól függetlenül, hogy a szüzességemet így 30 körül is megőriztem még, én saját magamat egyáltalán nem érezem ettől értékesebb vagy gerincesebb embernek, de mindegy, az végül is nem hátrány, hogy mások szemében az vagyok.

A szűzhártyám mondjuk már rég nincs meg, mert a libidóm az eléggé rendben volt mindig is, és újabb meg újabb izgalmas szexuális segédeszközökkel is meglepem magam időnként. Némileg fura módon sok olyan nővel ellentétben, akinek már volt szexuális kapcsolata férfiakkal, szerencsére van hüvelyi orgazmusom, is, ráadásul durván multiorgazmusos vagyok, szóval ilyen téren nem szenvedek hiányt amiatt, hogy a párkapcsolatról le kellett mondanom az elveim miatt.

Igyekeztem az élet más területeire koncentrálni, ott kibontakoztatni magamat, és még így szingliként is rengeteg dolog van, amiért érdemes élni. Nagyon élvezem a munkámat, és jól is keresek vele, plusz még egy hobbimat is olyan szintre fejlesztettem hosszú évek alatt, hogy egy csomó plusz bevételem van abból is.

Van egy saját lakásom, jó fej barátaim és egy tüneményes cirmos cicám, de ha valóra válik az álmom, és egyszer összegyűlik a pénzem egy kisebb családi házra, akkor szeretnék majd végre egy kutyát is, mint gyerekkoromban.

(Mondjuk erre még azért várnom kell egy jó ideig, mert imádok utazni, meg sosem voltam az a kuporgatós típus, inkább élvezem az életet, minthogy lemondások árán takarékoskodjak, anyagi javakra gyűjtsek, aztán ki tudja, meddig élek még egyáltalán.)

Azért néha bennem van, hogy milyen érdekes lenne tudni, milyen is lenne az élet egy férfival, mennyire lehetne más az életem.

Múltkor azon gondolkoztam, hogy ha tényleg van reinkarnáció, és a következő életemben is nőnek születek, lehet, hogy akkor majd azt a taktikát választom, hogy még 14-15 évesen "lecsapok" egy hasonló korú szűz srácra (abban az életkorban azért még sokkal jobbak az esélyeim, hogy ilyet találjak), aztán megpróbálom annyira elbűvölni a személyiségemmel, hogy tudja, hogy érdemes rám várnia a házasságig, és kibírja úgy azt a pár évet testiség nélkül, hogy nem piszkítjuk be egymást ilyesmivel, mielőtt végre az oltár elé állhatunk, és ha már ennyit vártunk egymásra, akkor remélhetőleg nem csak elsők, hanem utolsók is leszünk egymásnak ilyen értelemben.

Kérdező, nagyon el vagy tájolva, mert ez egyáltalán nincs így. "elég gáz" - lenne, ha létezne ilyen.

Egyébként én undorítónak találom az olyan "nőket" akik állandóan váltogatják a partnereiket. 1-2 barát még ok, de 10-20 már nem. Minél kevesebb emberrel volt annál jobb.