Nagy szemétség, ha belemegyek úgy, hogy tudom többet akar?

Tegnap egy srác feltett itt egy kérdést és magamra ismertem benne.

Nem rég bepróbálkozott egy srác, aki kapcsolatot akart velem, de elég bonyorult az életem.Nem úgy élek, mint egy normális 20 éves lány.Kemény gyerekkorom volt és úgy tűnik lelkileg most jön kirajtam ez az egész.Közben másfél éve beleszerettem egy fiúba, aki Olaszországba dolgozik és 4 havonta találkozunk, így nincs köztünk kapcsolat.Ő is szeret, de sajnos egyenlőre nagyon körülményes lenne kimennem hozzá, Ő pedig még nem tud hazajönni. Amikor ez a srác próbálkozott először nemet mondtam, de a kitartása miatt mégis adtam neki egy esélyt.De Ő nem olyan fiú, aki megértené, hogy milyen életet élek.Ő olyan életet él, amilyet egy átlagos 22 éves..bulik, haverok, szórakozás. Nekem sajnos ilyenekre sem időm, sem pénzem, se kedvem mivel más dolgokat tartok fontosnak.

3 hétig probáltam kicsit úgy látni a világot, mint ő, de hiába szerettem volna..nem illünkössze. Egyetlen közös téma a szex volt.Igaz nem feküdtem le vele, de nagyon kívántam. Tudtam, hogy egy ilyen fiúba sosem tudnék beleszeretni, így szakítottam.

Miután kimondtam, hogy vége probálkozott egy ideig, de aztán felhozta, hogy mi lenne, ha szexelnénk legalább.

Nem vagyok magamra büszke, de belementem, mert olyan téren elég jó volt vele lenni. Néha úgy látom rajta, hogy igazából ő is ezt akarja és így jó neki is, de néha mondja, hogy hiányzok neki, féltékeny másokra és sokszor keres (naponta többször, de általában olyankor is a szex a téma).

Nekem így tényleg jó. Szerintem neki is, de mégis félek, hogy ez így kihasználás, mert ő igazából tervezget velem. Ha mondom neki, hogy hagyjuk inkább akkor azt mondja, hogy neki is jó így és semmit sem érez.

Nem akarom őt kihasználni, de néha úgy érzem, hogy visszaélek azzal, hogy tetszek neki.