44 éves nőként, fokozatosan romló intim vágyaimat, szexualitásomat mivel tudnám javítani, mi lehet a baj?

Hétvégén gondolom nem dolgozol, akkor ki tudod magad pihenni és bepótolhatjátok a dolgokat!

Egyébként nehezen tudom elhinni hogy hétköznap legalább egy nap se olyan hogy ne lennél fáradt.. itt inkább a testi elhidegülésről van szó, nincs meg az a tűz mint régen helyette már csak a megszokottság van.

Ne feledd a fáradtság nem mentség, egy feleségnek kötelesessége kielégíteni a férjét és ez fordítva is így van!

Egyébként a párterápia jó megoldás lehet, én már voltam pszichológusnál (mondjuk nem ebből a célból) és sokat segített.

menjetek el 4-5 napra gyerkőcök nélkül valahová ahol kevés az ember

és 1-2 nap pihi után szexeljétek szét egymást

Kicsit lazíts,ereszd ki a gőzt! Behúzott a mindennapok egyhangúsága. Az ilyen párterápiás dolgok..nem tudom,én nem teregetném ki...

Inkább egy fiatal pasi 1-2 szer? :-) -D

Nézd, ennek lehet hormonális oka is, ha csökken a hormonszint az is okozhat ilyet, na meg a fáradtság.

Én is tudom milyen az amikor csak elalusztok az esti filmen és ennyi. :)

Nem baj az ha ez nem válik tartóssá (fél év után már ne hagyd) .

A párterapeutától ne félj, mindig nagyon hasznos tanácsokat tud adni, de a fontos, hogy fogadd is meg.

Ha megfogadsz egy tanácsot, találj magadnak egy kis örömet - sportolj és szánj magadra egy kis időt, mert a nagy rohanásban el is felejted ki vagy, mit akarsz mik a vágyaid, ha egy kicsit visszatérsz magadhoz egyből eszedbe jut. A férjed tuti támogat azok alapján amit leírtál.

Egy ötlet még: vezess naplót.

Bújj bele egy idegen nő személyiségébe aki teljesen más mint te és vezess intim naplót a nevében. Sok mindent előhoz. :)

Nem igaz hogy a kapcsolat kihűlt, mert igenis van olyan fáradtság amikor egyedül vagy és belekezdesz egy kis játékba magaddal aztán belealszol na akkor mi van? Már magadnak se kellenél ? :D

Először saját magaddal való viszonyod kell rendberakni utána jön a szex.

Sok sikert.

Ezen én is átestem, de van kiút!

Gyerekszülés utáni depresszió elhúzódhat, illetve átalakulhat egyfajta tartós állapottá. A nők nehezen viselik, hogy talán nem úgy néznek ki mint gyerekvállalás előtt.

A nagy magyar szokások egyben átkok is! Egy gyerek = anyuk otthon marad a négy fal között 3 évig, két gyerek = akár 5-6 évig válassza az önálló rabságot. (három vagy még több csemete esetébe bele sem merek gondolni)

Én magam közel 5 évet voltam otthon. Visszatérni a munka világába kész rémálom volt! Még az iskolás évek utáni munkakezdés is kellemesebb volt. Akkor legalább elnézték a hibákat, hiszen még fiatal voltam.

Meg kell birkózni a hétköznapokkal minden nap.

Elfelejtettem élni! Minden energiámat a munka, a gyerekek, a háztartás kötötte le. Azt hittem ettől leszek jó feleség, de tévedtem. Mekkorát tévedtem!

Mikor három évvel később férjem elköltözött, felháborodtam, mekkora egy roha.dék, itt hagy a munka, a gyereke nevelés, a háztartás terheivel. Fel sem fogtam akkor, hogy mennyire jó ember, és csupán az elhidegülésünk miatt kezdett új életet.

Próbáltam talpra állni, azért is megmutatom. Nem panaszkodtam, tettem a dolgom. A gyereknevelés mellett munkát kellett váltanom, vállalkozó lettem, így magam osztottam be az időmet rugalmasan. Újra lementem futni, majd egyéb sportok is jöttek. Új társaság, új emberek, új barátok.

Férjem mindeközben külföldön vállalt munkát. Mint megtudtam közös ismerősöktől, nincs senkije, a munkába menekül. A gyerekekkel skype-on tartotta a kapcsolatot. Néha váltottunk pár szót kettesben is, majd egyre többet. Minden este nagyon vártam, hogy randizhassunk virtuálisan! :-) Kegyetlenül hiányzott!

Terapeuta nélkül is rájöttünk, mit, miket rontottunk el. Pocsék érzés rádöbbenni, mekkora frigid p voltam! (ha nem lettem volna, nem kellett volna megváltoznom, visszaváltoznom)

Happy end-del nem szolgálhatok, nem jöttünk újra össze. Viszont sokat tanultam az élettől az életről, magamról, a hibáimról, a korlátaimról.

Eltelt nagyjából négy év. Kiegyensúlyozott vagyok, pozitívan élem az életet. Természetesen randiztam párszor, majd végre találtam egy megfelelő férfit. Ez nem házasság, nem élünk együtt, ezen a kapcsolaton dolgozni kell, így állandó a tűz. Sokszor eszembe jut, mikor férjemmel együtt voltunk, miért nem tettem semmit ennek a tűznek a fenntartásáért? Máig nem tudom, nem értem, miért voltam akkoriban egy liba. Két kézzel kellett volna fognom, én pedig nem, hogy nem fogtam, de még legyintettem is, hogy menj ha akarsz.

Egy férfi sem fogja tudni helyettesíteni, hiszen ő a gyerekeim apja, vele voltunk egy család.

Kedves kérdező! Remélem érted és okulsz az én sztorimból!