A nők miért kezdték el borotválni a lábukat/hónaljukat, sminkelni, stb. magukat?

Mert nem érzem magam jól szőrösen. És magabiztosabb leszek a szempillaspiráltól. :)

L

#1 vagyok

Sokkal inkább érezhető a testszagom, ha nem borotválom magam. Engem zavar. Had döntsem már el én, hogy mihez kezdek a saját testemmel!

Nem, mert anno csúfoltak a lábam miatt általánosban így fogtam és elkezdtem borotválni, meg nekem is jobban tetszett simán, majd áttértem a gyantázásra. A hónaljam, meg csak úgy kipróbáltam és megtetszett, az évek alatt megszoktam, el nem tudnám képzelni szőrösen. Sminkelni anno tiniként kezdtem, aztán egyre visszább vettem, mire a párommal megismerkedtem csak alkalmakkor sminkelek, ami; kihúzom a szemem, rúzs és nagyon ritkán szemem is kifestem, néha lakkozom körmöm, a színe kedvemtől függő.

37N

Többezer éves témát feszegetsz. A smink már a paleolitikumban is szerepet játszott. És nem csak nők viseltek sminket. Kezdetleges civilizációkban sminket használtak szertartásoknál, amikor az isteneikkel teremtettek kapcsolatot. Sminket használtak középkori népek, amikor harcba indultak. Sminkekkel társadalmi, kasztbéli rangokat jeleztek és különböztettek meg. Mai napig élnek olyan civilizálatlan törzsek Afrikában, vagy az óceániai térségekben, akik smink által különböztetik meg magukat más törzsektől. Kvázi mint a fejlett civilizált népeknél a nemzeti zászlókkal.

A női és férfi test borotválása sem 21.századi találmány. Az ókorban társadalmi rangot jeleztek így. Muszlim, arab népeknél egyfelől vallási megfontolások, előírások, hiedelmek alapján, másrészt a sivatagi éghajlat okán szőrtelenítenek a nők. A késő-középkorban nyugat-európai népek hölgyei előkelő társadalmi rangjuknál fogva szőrtelenítettek. A 18.-19.században prostituáltak védekeztek így higéniai megfontolásokból. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy a késő-középkorban még a nemesi udvarokban is illatszereket és szőrtelenítést alkalmaztak tisztálkodás helyett.

Szóval a smink és a szőrtelenítés miértjéhez, vagy mikorjához mélyen vissza kell ásni a történelemben. De ennyit a múltról. A jelenben élünk és a jelenben, modern civilizációs körülmények között sem vallási, sem higéniai, sem társadalmi rang-alapú indíték nem állja meg a helyét. Na de akkor mégis miért szőrtelenítik a nők a lábukat/hónaljukat, ésatöbbi, amire ki sem tértél és miért sminkelik magukat?

Biztosan hallottál már olyan tézisekről, mint férfiközpontú társadalom, vagy feminizmus... Férfiközpontú társadalomban élünk, amiben generációról generációra, szülők utódaikba észrevétlenül belenevelik a nemek közti különbségeket, a megkülönböztetést, a diszkriminációt. Férfirészről mindezek művelését, női részről mindezek elfogadását. Engedik, hogy a személytelen társadalom meghatározza, hogyan kell kinéznie egy férfinek és hogyan kell kinéznie egy nőnek. Hogyan kell viselkednie egy férfinek és hogyan egy nőnek. Különbséget tesznek. Tiltanak és engedélyeznek. Míg mások mindebből hasznot húznak. A férfi és nő közti különbségtétel, pozitív, vagy negatív diszkrimináció egészen általános, vagy mai szemmel hétköznapinak tűnő dolgokban nyilvánul meg. A társadalom a nőt alacsonyabb rangon tartja számon a szellemi élet számos területén. Egy hivatalos ügy intézésekor férfivel szemben magasabb fokú a bizalom, a tisztelet, egyáltalán a komolyan vétel, mint nővel szemben. Ezt a nők tudomásul veszik és elfogadják. Hivatali szinteken, vezetői beosztásban ugyanazért a munkáért egy férfi magasabb bért kap, mint egy nő. Valamikor talán a 19.század végefelé, vagy a 20.század első felében megfogalmazódott a gyengébbik nem fogalma. Mégis milyen alapon? - kérdezem én. Bizonyos képességekben a férfiak erősebbek, más képességekben a nők. Nincs értelme egymással versengni, amikor egy Audi és egy BMW áll egymással szemben. A férfi a teremtés koronája! Ezt a baromságot is valaki kitalálta és emberöltőkön keresztül apáról fiúra, anyáról lányra szállt tovább. Mégis ki hoz világra új életet? A férfi, vagy a nő? De persze ezt sem lehet a férfiak rovására írni. Tehetünk mi arról, hogy a biológiai természet így alkotott meg bennünket? A férfi ugyanúgy elengedhetetlen része egy új élet világra jövetelének, mint egy nő. Sem sperma, sem petesejt nélkül nincsen baba. A gólya irreleváns tényező. De végtelenül abszurd gondolat, és szánalmasan sekélyes is, hogy a nő gyengébb volna, mint a férfi. Egyszerűen hazugság. De több mint száz éve elődeink így nevelték utódaikat, akiket szüleinknek, nagyszüleinknek tudunk. A férfi udvariasságát, úriember mivoltát hogyan másként tudná kifejezni, mint azzal, hogy gálánsan fizet a nőnek. Ez is egy régi dal. Abból a korból származik, amikor még csak a férfi rendelkezett jövedelemmel, a nő helye a konyhában volt és a gyerekek mellett a meleg otthon fészkében. Mivel a nőnek nem volt jövedelme, sem munkája, mert társadalmi rangjánál fogva nem volt rá jogosult, kizárásos alapon a férfi fizetett. Fizetett, mint a katonatiszt. Ez is egy közismert toposz. Valószínűleg az első világháború idejéből származik, amikor a katonák kimenőjük idején kígyózó sorokban álltak a bordélyok előtt. Napjainkban, amikor a nők rendelkeznek szavazati joggal, betölthetnek értelmiségi szerepeket és kreatív képességeiket az élet számos területén kamatoztathatják, ez az avítt, maradi szokás - márminthogy pl. randin fizetni a nő fogyasztását - leginkább lealacsonyító, alárendelő szagot áraszt. A férfi és a nő egyenlő. Nem egyformák, de egyenlőek. Ez a jövő szlogenje. Ha ismerkedés során egy fiú elmegy egy lánnyal randizni és fizeti a kávéját, vagy kóláját, annak milyen üzenete van?! A lány nem tudja kifizetni a saját részét? Azt feltételezzük, nincsen munkája? Azt feltételezzük, nem képes arra, amire egy férfi? És már össze is omlott az egyenlőség. Csoda, hogy napjainkban egy fiatal fiú olyan kérdéseket tesz fel, hogy ha nincsen sok pénze és vagány kocsija, vajon szóba fog-e állni vele bárki ember lánya?! Csoda, hogy megjelentek azok a nők, akik anyatejjel szívták magukba a gáláns úriemberek áldásait és elvárásaik életformát öltöttek?Magunknak köszönhetjük ezt. A múlt generációinak és a beletörődésnek. Ha kimegyünk a strandra, mit látunk? A társadalom megtűri a férfi felsőtest látványát, a női felsőtestét viszont nem. A nőknek takarniuk kell a mellüket, a férfiaknak nem. Ez is diszkrimináció. Ez persze szorosan összenőtt a szexizmus jelenségével. A női és a férfi test ugyanolyan, mégis más. Ha egy földönkívüli ellátogatna a Balatonra, nem biztos, hogy elsőre meg tudná különböztetni a férfit és a nőt. A szexizmus a női nemi szervekre azonnal piros lámpával reagál. Ha az utcán elsétál egy fiatal lány farmer shortnadrágban és feszes topban, a közelben járó férfiak tömegei ugranak rá és hágják meg gondolatban. Miért? Ha ugyanaz a lány egy válltól bokáig érő fehér lepelben sétál végig, a mellei, a csípője, a feneke, a lábai ugyanolyan vonzóak, mint shortban és topban. Ráadásul minden lánynak vannak lábai, feneke, mellei, hasa, stb. Biztosan nem ezek azok a vonások, amik megkülönböztetik egyik nőt a másiktól. De ez a szexizmus. A nő alacsonyabb rangon definiálása és felszínes kezelése. És mit tesz a férfiközpontú társadalom? Komfortossá teszi a nők számára az alárendeltséget. Ilyen és olyan szexi top, vagy nadrág, kiegészítő. És ne feledkezzünk meg a sminkről. A női társadalmat fogyasztásra ösztönzi és máris helyben vagyunk. Ördögi kör ez. Azért van annyi boldogtalan párkapcsolat és annyi lelkibeteg férfi és nő, mert a szexualitásukat testi indíttatásként élik meg, nem lelki, szellemi indíttatásként. Minden nő egy önálló, individuális lény. És a individuumukat nem a testük szolgáltatja, hanem a lelkük, a szellemük. A szexualitáshoz vezető út ennél fogva nem a testen át vezet, hanem a lelken, a szellemen keresztül. És a válaszom végéhez közeledve már nyilvánvaló és sablonos lehet a kinyilatkoztatás. A társadalom a férfiak testén megtűri a testszőrzetet, a nők testén nem. Diszkrimináció. A férfi nem attól férfi, hogy szőrös. A nő sem attól nő, hogy szőrtelen. A kettő relatív. A nő általában kevésbé szőrös, mint egy férfi. De a testszőrzet ugyanúgy része a női testnek, mint a férfi testnek. Ez is a nők alárendeltségének egyik jele. Mégis a nők elfogadják, sőt, támogatják. Az a nő, aki azt állítja, helyes a szőrtelenítés, egy nő nem lehet szőrös, tudva, vagy sem, önnön szándékából tartósítja magát alárendelt pozíciójában.

"Nem érzed úgy, hogy a XXI. század művelte ezt veled, hogy ez a "kultúra" túl fontos szerepet tulajdonít ezeknek a dolgoknak?"

Kérdező te ruhát hordasz? Ha igen, akkor nem érzed úgy, hogy az IE. nemtomhanyadik század művelte ezt veled?

Vagy esetleg majomként a fán lógsz még mindig?

TVt, rádiót, netet remélem kidobtad, mobilod nincs, így nem kell áram se, ház meg minek, vissza a természetbe.

Ja de akkor meg már minek fodrászhoz járni nem?

"Mi értelme belenyúlni a természet rendjébe?"

Az ember azért jutott el a mai szintre, mert belenyúlt a természet rendjébe. Hogy a kívánt módon-e arra a nyilvánvaló válasz h nem, de a civilizáció alapköve, h szakítunk a természetességgel...

A láb borotválásának pedig nem csak a fiatalság látszatához van köze, van kutatás ami bizonyítja legalább annyian az érett nőkre buknak mint a fiatalkákra. Érett alatt itt most a 20-30-t értem, mivel evolúciósan nem lehetne érettebbre igény, hiszen az őskorban igencsak ritka volt a nő aki a 30-at megélte. Sokkal inkább valószerűbb az elképzelés, hogy bizonyos rasszok (ázsiai, észak-európai, natív amerikai, afrikai) sokkal kevésbé szőrösek, mint a manapság átlagos europid nő. Valószínűleg genetikailag kódolva vágyunk a szőrtelen nőkre, de ki tudja? Nem is ez a lényeg. A borotvált hónalj büdös. Alapvető higéniai igény aszőrtelenítés. A tisztaság látszatát (is) kelti.

A smink megint más kérdés. Már az őskorban is festették magukat az emberek. Mára ez a sminkben maradt meg. A nők kiemelik előnyös vonásaikat, elfedik kevésbé előnyösöket. Manapság, hogy az emberek átlagéletkora nem 25 év, bizony nem árt, az ilyesmi.