Az miért van hogy valakinek van párja de másokon is megakad a szeme?

Én maximálisan elégedett vagyok a párommal, és igazán szeretem, nem is tudnék mást elképzelni magam mellett így 5 év után.

Sokszor amikor unatkozok valahol, vagy várakoznom kell, esetleg utazok, bámulom az embereket és a rajtuk látható pici jelekből alkotok egy történetet a fejemben. Pl. egy középkorú férfi, földszíneket visel, gyűrű van az ujján: elképzelem a feleségét, az esküvőjüket, kitalálom vajon hány gyereke lehet, az arcvonásaiból és a viselkedéséből elképzelem, hogy milyen lehet a természete: mosolygós, vagy morcos. Ez elég sok bámulást igényel, de még egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy nem lennék elégedett a párommal.

Ha a normális, megszokott jópasi-megnézem típusú bámulásokra gondolsz: én is megnézem a vonzó férfiakat az utcán, de a szép, igényes nőket is. Szerintem ebben nincs semmi, és nem azt minősíti hogy mennyire szeretem a páromat.