Szakítottam a barátnőmmel, de?

Úgy érzem hogy részben sosem fogom megtalálni azt aki pótolja őt.

Szóval voltak egyedi tulajdonságai. Sosem zavarta ha pl. játszottam a gépen, pedig nem vagyunk gyerekek, sőt sokszor érdekesnek is találta, inkább pozitívumként fogta fel mintsem negatívumként.

Nagyon egy hullámhosszon voltunk, sokszor befejeztük egymás mondatait. Hasonlóképpen látta a világot mint én, ami már nagy kérdés... mert egy haverommal sem látjuk úgy a világot hogy az megegyezzen de az exemmel ez így volt.

Sorolhatnám még ezeket, de felesleges...

Ugyanakkor ez nem müködött, ebbe most nem mennék bele.

Nektek nincs ez az érzés? Hogy muszáj véget vetni neki, ugyanakkor talán sosem találsz egy hasonló embert?