Miét van az, hogy ha valakit megkapok, akkor az már nem kell?

Összejöttem pár hete egy sráccal, aki azelőtt oda volt értem, én meg azért voltam oda, hogy odavan értem. Gondoltam, milyen aranyos, biztos mindent megad majd nekem, kedves lesz, és okos is, szóval jó beszélgetőtárs is. És mielőtt összejöttünk tök vonzónak láttam külsőleg. Hát nem főnyeremény?

Most meg.. Összejöttem vele, de egyre frusztráltabb vagyok. Nem csinált velem semmi rosszat, tényleg nagyon kedves, mindent megad nekem.. És én egyre rosszabbul érzem magam. Úgy érzem, taszít engem, már nem kell, már nem érdekel. És külsőleg sem jön most be. Megyek az utcán és látok egy írtó jól kinéző férfit, aki még a szemembe is néz, és én is vissza... És akkor lehajtom a fejem, és rájövök, hogy mennyire korlátozva érzem magam.

Ráadásul már az is hidegen hagy, hogy okos, pedig azért tényleg oda vagyok. Nem okosnak látom már, hanem idegesítően bonyolultnak. Pedig ő teljesen ugyanolyan, mint amilyen a kapcsolatunk előtt volt. Csak akkor még nem voltam együtt vele...

Azon kapom magam, hogy nem vagyok vele kedves, eltaszítom magamtól azt, aki kedves velem... És más férfiakra is gondolok.

Túl régóta voltam szingli, és túlságosan szeretem a férfiakat ahhoz, hogy kapcsolatban legyek. Én ezt nem bírom, minden találkozó előtt halálra idegesítem magam, nem akarom őt. Jobb kell nála. Viszont ha megkapnék egy jobbat, akkor annál is jobb kellene...

Mit tudok ezzel kezdeni? Mindig is ezt éreztem, minden kapcsolatomnál, ami volt régebben, és sosem múlt el... Valahogy mintha kevesebbnek érezném magam, nem vagyok szabad, nem vagyok önmagam. Nem elég nekem, amit kapok.

Viszont akkor még úgy éreztem, majd kinövöm, de nem sikerült, és ez nagyon rossz..

Rossz látni, hogy mások jól érzik magukat egy kapcsolatban, én meg csak erőlködöm, hogy jó legyen, akit én kaptam, de mindig kudarcba fullad ez, és mindig mást akarok..

Hogy lesz nekem így felnőtten kapcsolatom, családom? Sosem növöm ezt már ki.. 20 éves vagyok. :(