Akik hosszabb ideig erényövet hordanak, nincs olyan, hogy mélyponton vagytok, teljesen elegetek van belőle? Mit csináltok ilyenkor?

Ebben a szürke, depis időszakban valahogy semmi kedvem hozzá, hogy viseljem a farokketrecet, csak egy nyűg. A barátnőmnek az utóbbi időszakban betegség és munka miatt alig volt kedve a szexhez (hiába kezdeményezek sokat), mármint ahhoz se, hogy én kényeztessem őt, ez is rátesz egy lapáttal.

Persze, amit csak tudok megtettem/megteszek hogy átsegítsem ezen az időszakon, de attól még, mivel nem annyit foglalkozik velem mint korábban, azt nehezebben viselem.

Eddig nagyon élveztem, hogy erényövet hordok, mert nagyon izgalmas volt így minden nap, persze hogy volt amikor "szenvedtem", de az is élvezet volt... most viszont mintha teljesen más lenne, pár napja a francba kívánom az egészet, közben ugye nem vehetem le, ettől még frusztráltabb leszek. És egy ilyen nap után, ha még ki se verhetem, és ő se ér rám, akkor nagyon vacakul érzem magam.

Pluszban a barátnőm se erőlteti annyira, szerintem ha megkérném akkor akár le is vehetném, csak akkor az egész dolog ami eddig olyan jó volt, értelmét vesztené. Szóval jelenleg kb csak azért hordom hogy bizonyítsam neki, hogy kibírom, és nem nyafogok.

Én még nem olyan régóta hordom - év eleje óta.

Mások, akik hordanak, szoktatok ilyen mélypontra kerülni?

Mit csináltok/csinálnátok hasonló helyzetben?

Vegyük le, és rakjam el a szekrénybe egy időre - ki tudja hogy pár hét vagy pár hónap - vagy várjak amíg átlendülök ezen az időszakon? Vannak hatékony megoldások arra, hogy átlendüljek ezen a mélyponton?