Csak én vagyok ennyire lemaradva a koromhoz képest? Ez a viselkedés most már normális?

Mindjárt 19 leszek. A koromból is adódóan, meg én alapvetően is ilyen típus vagyok, nagyon vágyom a szexre, nagyon szeretném a különböző formáit végre átélni. Viszont szűz vagyok még.

Nos tegnap egy barátnőm elment másik 3 baráttal sátrazni, akikkel én már nem tartom a kapcsolatot, mert alkoholista tróger banda lett (nem átvitt értelemben, mert konkrétan schnüssel és piával kezdik a reggelt). Ezen a sátrazáson 2 lány és 2 fiú volt, kb mindenki dugott mindenkivel, ma meg azt mondogatják hogy "ja én képes vagyok elfelejteni, nem az, csak akkor te is és akkor barátok maradunk". A barátnőmnek, aki ott volt, a héten ez a 3. partnere. A többiekét számon se lehet tartani.

Ne gondoljátok, hogy ítélkezni akarok. Nekem túl sok dolgom van ahhoz, hogy mások életével foglalkozzam, én tudom hogyan akarom élni az enyémet, ez a lényeg. Mégis ez az egész elgondolkodtatott. Én a szexre nem így gondolok, ilyen tárgyilagosan, mint ők, hogy kb ugyanannyira hétköznapi nekik szexelni mint lefürödni este. Nem csak azért, mert az életük részévé vált, hanem mert teljesen közönyösek. A szexnek akkor is van fontossága és varázsa, ha már ezredszer csinálod. Meg én soha nem lennék képes "elfelejteni" egy ilyet csak úgy. Miért is kéne? Ők úgy állítják ezt be mintha kötelező volna, és ezek lennének a szabályok, és ha eltérsz tőlük, gáz vagy és gyerekes. Mintha alapvető érzéseket se lehetne érezni. Nem szerelemről beszélek, hanem intimitásról, gyengédségről, szimpátiáról. És mielőtt azzal jönnétek, hogy csak azért ilyen érzéketlenek, mert egyéjszakásról van szó, nem: a párkapcsolataikban is ugyanilyenek. Mondani se kell, szarrá csalják a másikat.

Én tudom, hogy nem vagyok elég érett a koromhoz képest. Tegnap újraolvastam az Értelem és érzelmet, és én így képzelem a szerelmet, meg a lemondást. Hogy bármit csinálunk, soha nem vagyunk elfásultak, főleg ha ilyen fontos dolgokról van szó. Hogy a tetteinknek van súlya.

Tényleg ez az átlag fiatal manapság? Mert én csak ezt tapasztalom. A sok könyv, amit olvastam, a filmek amiket néztem, azokban a férfiak mind képesek dühöt, csalódottságot, szerelmet, fájdalmat, boldogságot érezni, és érdekli őket, hogy kivel fekszenek le. Tényleg így megváltozott a világ?

Ez engem csak azért érdekel, mert azért szeretném majd elveszteni valakivel. Meg szeretni valakit.