Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kéne ebben a helyzetben tennem, hogy oldjam meg a férjemmel ezt a problémát? (Többi lent)
Először is, a sztori lehet kissé hosszú lesz, de így tudom legrészletesebben kifejteni, hogy miről is lenne szó...
A férjemmel lassan 6 éve vagyunk együtt, nagy szerelemnek indult, minden úgy történt, ahogy lennie kellett, összeköltözés (először a szülőkkel), eljegyzés, házasság, házvásárlás, külön költözés a szülőktől, majd terhesség (idén jön a baba).
A kapcsolatunk nagyon erős, stabil, rendkívül jól kiegészítjük egymást.
Egy nagy problémánk van, amivel az eleje óta küzködünk, ez pedig a nemi életünk.
A férjem a harmincas évei közepén jár, előttem egy kapcsolata volt, ami majdnem 10 évig tartott és úgy ért véget, hogy megcsalták őt.
Az a 10 év érzelmi téren rengeteget kivett belőle. A barátnője nagyon frigid volt, végtelenül szégyenlős (sose látta fedetlenül a melleit se pl.) mások előtt puszit se adtak egymásnak, így a szexuális életük is finoman fogalmazva átlag alatti volt. Heti egyszer engedte, hogy a férjem lefeküdjön vele, ez abból állt, hogy lefeküdt, kicsit széttette a lábait, a férjemnek pedig volt 5 perce, ha nem végzett elég hamar, akkor abba kellett hagyni, és legközelebb a következő hétvégén próbálkozhatott csak. Sose látta elmenni a barátnőjét, sose látta hogy élvezné a szexet, sose adott ki hangot, nem mozgott közben, vagy bármi, ha hozzá akart érni, hogy kielégítse, örömöt okozzon neki, szeretgesse, heves ellenkezés és veszekedés lett belőle, mondván a lány nem akar elmenni, ő nem akar semmi ilyen mocskosságot, csak gyors menjen el a férfi aztán hagyja békén, így a férjem végül beletörődött teljesen a dologba. Sokszor emiatt hetekig nem is feküdtek le, mert ez így (nyilván) neki se volt valami kellemes érzés.
Miután szétmentek, és megtalált engem, megtapasztalhatta mindennek az ellenkezőjét. Világ életemben nagy volt a libidóm (férfiakat megszégyenítő módon), én a szexben vezetem le egyrészt a stresszt, másrészt imádok ezáltal eggyé válni a másik felemmel, örömet okozni a másiknak, stb. Elég nyitott voltam mindig, nem érzem lealacsonyítónak az orális szexet, és hasonlók. A férjem ennek eleinte nagyon örült, az elején, jó fél évig hihetetlenül élvezte még a legapróbb dolgokat is (láthat meztelenül, más pózban is csinálhatja, hallja a hangom, beszélek hozzá, élvezem, na tudjátok, szóval mindazt ami jó esetben meg van két fél között). Mindent amit tud, tőlem tanulta, és mivel nagyon el volt nyomva mind testileg, mind lelkileg, így sok időt kellett arra fordítani, hogy rá érezzen a dolgokra, de úgy voltam vele, érte teljes mértékben megéri. Szóval az első fél év tanulásra és folyamatos pozitív fejlődésre ment el.
De aztán drasztikusan elindultunk visszafele. Először nem ijedtem meg, gondoltam, elmúlt az "újdonság" varázsa, nyilván normális... de ha tudtam volna, hogy ez végül hova fog vezetni...
A szexuális életünk jelenleg olyan, hogy ha csak rá gondolok, sírva tudnék fakadni. Különböző időszakok váltogatták egymást. Volt hogy több mint egy évig merevedési gondjai voltak, ami lelki okokból fakadt és végül leküzdöttük. Aztán jött az, hogy mindig fáradt volt. Meg nem volt kedve. Aztán jött az, hogy ne kezdeményezzek, ő szeretne irányítani, elcsábítani, várjam meg, amíg ő kezdeményez... Hát jó, de mikor már 8-9 napja semmi se történik, csak bepróbálkoztam, hogy na...? Aztán jött az, hogy zavarják a szülei, hogy velük élünk, biztos hallják, őt ez feszélyezi... Majd ha elköltözünk kertes házba mi ketten, más lesz, szabadabb lesz... Nem lett.
Nem változik semmi, legalábbis előnyére nem. Inkább visszafele...
Illetve, ha esetleg mégis el tudom csábítani, vagy épp megszállja valami és szexelni akar, maximum 5 perc és végez (nyilván emiatt sose teremtettem le), és ha egyszer elmegy ő már 12 órán belül 10 esetből 9szer merevedést produkálni újra nem tud, amivel még szintén meg tudtam békülni, na de utána jön az, hogy ki kéne elégíteni engem. Az a szenvedés, az a gépszerű mozgás, az arcán, a hangján látom, érzem, hogy alig várja, hogy elmenjek. Amint elmegyek, felpattan és megy is egyből mosakodni, majd folytatja a napját, a kis tervei szerint. Nagyon ritka, mikor ez másképp van.
Sokszor ilyenkor úgy érzem, szexuális téren egy kipipálandó feladat vagyok, amit minél előbb letud, annál gyorsabban foglalkozhat mással.
Semmi szenvedély, semmi romantika, tényleg csak az a "végezzünk már", persze próbálja nem mutatni, de hát én se vagyok hülye, látom és érzem, mondjuk van, hogy meg is jegyzi, hogy "Alig vártam már, hogy vége legyen"... Na de erre mit mondjak, erre a gépies dologra hogy fokozódjon fel úgy az ember, hogy hamarabb elmenjen mint 15-20 perc?...
Meg szokása szex után EGYBŐL (de az úgy egyből, hogy épp akkor húzza ki belőlem) hozzátenni "Na most holnap, holnapután nem lesz, előre szólok!" amikor már 2 vagy 3 egymást követő nap szexelünk.
Számtalanszor próbáltam már ezt vele megbeszélni az évek alatt, még úgy is, hogy be volt csiccsentve, hátha őszintébben beszél és ki meri mondani a dolgait, de nem. Állítása szerint neki jó így. Kész, ennyivel letudja.
Amikor a szüleivel laktunk, mindig azzal bíztatott, ha külön élünk majd, más lesz, végre szabadok lehetünk, végre szexelhetünk igazán, de látom már így külön élve, hogy semmivel se másabb.
És most eljutottunk a múlt hétvégéhez, ahol sikerült emiatt rettentően összevesznünk.
Utána olvasgattam kissé a dolgoknak, és csomó helyen olvastam azt, ahol kisebb libidójú férfiak írták a nagy libidóval rendelkező nejükről, hogy vettek játékszereket, és azzal "végzik el" a dolgok jelentős részét. Ezt is ketten csinálják, tök jó, izgalmas, mindkét fél profitál csak belőle.
Nekem felcsillantak a szemeim, ezt meg is osztottam vele a múlt héten. Azt mondta rendben van, azonnal ment a géphez, hogy közösen kinézzük és rendeljünk ezt-azt. Meg is rendeltük együtt, megjött, hozta a dobozt nagy perverz mosollyal az arcán, ő bontotta ki, sokszor eléggé zavarba jött, de úgy tűnt, minden oké...
Használtuk az egyiket, egyszer... Majd hétvégén jött a balhé.
Történetesen, szerettem volna vele lenni. Ő nem akart, mondtam hogy semmi baj, de mi lenne ha játszhatna velem azokkal a játékszerekkel, úgy, ahogy csak ő elgondolja... Az a tipikus, unott, kissé flegma arckifejezése, amit ilyen helyzetekben már annyit láttam, hogy már fáj a lelkemnek, ismét előjött. De most valahogy, lehet a terhesség miatt is, de nagyon fájt ez lelkileg... Nagy nehezen felkelt, hogy jó, akkor csináljuk..., de szóltam neki, hogy inkább hagyjuk a fenébe, nekem ez nem kell.
Kifakadtam, és sírni kezdtem.
Én mindezt azért csináltam, hogy ezzel "segítsem őt", és mindkettőnknek csak jobb legyen, azt hittem nyitottabb, úgy tűnt, nyitottabb, nem tudom, már mit tehetnék... Szó szót követett, majd egy teljesen komoly, kifejezéstelen arccal közölte velem, hogy "Én jól döntöttem... Amikor épp kedvem van, mindig szexelhetek veled. Te vagy az, aki rosszul döntött. Tudtad, hogy átlag alatti a libidóm, te vagy az aki szenved, mert nincs kielégítve, te bánhatod csak azt, hogy összeházasodtunk."
Majd közölte még, hogy nem is érti, miért ilyen fontos a szex, AZT HITTE (!!), ha összeházasodunk és lesz házunk, meg lassacskán jön a gyerekünk is, a szex teljesen elhanyagolható lesz mindezek mellett, és boldogok leszünk így is.
Szerinte a játékszerek teljesen feleslegesek, és hülyeségek, pénzkidobás az egész, és ezért nem kell tanácsokat keresni a netről, mert azok a férfiak betegek, ha azt élvezik, hogy játékszerrel elégítik ki az asszonyt... Nincs az a férfi, akinek ez tetszene. És nem értette, hogy hihettem azt, ez bármiben is segíteni fog...
Én csak sírtam, szerintem most jutottam el arra a pontra, hogy nagyon elegem legyen ebből az egészből. Mondtam neki, hogy én semmiképp se akarok szeretőt tartani, mire a válasza felháborodva az volt, hogy na azt ne is próbáljam meg, mert azonnal elhagyna, az teljesen tabu nála, ilyen eszembe se jusson.
Mondtam neki, hogy hitegetett azzal, hogy majd más lesz, ha a házasság után házat veszünk és kettesben leszünk, de közben ezek szerint ő tudta magáról, hogy ez csak rosszabb lehet, jobb sosem. Erre nem mondott semmit, csak fapofával nézett maga elé.
Annyira megviselt mindaz, amit mondott, és ahogy mondta, hogy ő valójában hogy gondolta el a dolgokat (nem lesz fontos majd idővel nekem se a szex, stb) hogy megmondtam neki, rendben van, akkor innentől nem kell értem csinálnia e téren semmit, én nem fogok felé közeledni már, megoldom majd magamnak, most vettem drága játékszereket, elintézem én magam. Ő csak nézett, nem reagált rá igazából semmi különöset.
A hétvége óta nem beszélünk erről, de ő kb olyan, mintha nem is történt volna semmi. Egyszer megkérdezte a konyhában, hogy akarok-e szexelni? Mondtam nem akarok tőle semmit. Azt mondta jó, mosolygott egy kicsit, majd foglalkozott tovább a dolgaival. Nem kérdi meg, hogy mit csinálok, ha egyedül vagyok, tényleg használom e a játékszereket, vagy bármi... Nem is próbálkozik, valahogy látom rajta, hogy neki ez az állapot megfelel.
Nem kell csinálnia semmit velem, igaz, szex sincs, de ezek alapján őt az sem zavarja.
Mondtam neki tegnap is és ma is, hogy szerintem le kéne ülni és megbeszélni a hétvégén történteket. Azt mondta jó, beszéljük, de meg se szólal utána, nyomkodja a telefonját, szóval igazából érzékelem, hogy neki teljesen mindegy, ha innentől ez így marad, akkor is jó számára. Így bele se kezdtem a dolgokba...
Pár hónap és jön a gyermekünk. Ennek egy nagyon örömteli időszaknak kéne lennie az életünkben, de nem az. Folyton az van a fejemben, minden este, hogy lehet tudatosan most közölte ezt. Nekem szörnyű gyerekkorom volt, mindig mondtam neki, hogy szeretném ha az én gyerekem rendes családban nőne fel, a saját szüleivel. Évekig hitegetett, hogy ez feszélyezi, az feszélyezi, és most kibukik mindez belőle.... Most, miután összeházasodtunk, lett saját házunk, hitelünk és persze pár hónapos terhes is vagyok...
Én tudom, hogy a libidóm kivételével teljes mértékben megfelelek neki, valahogy arra tudok gondolni, a jó szívemre hagyatkozva védte ki, hogy nehogy előbb kiderüljön mindez és elhagyjam. Kapcsolatból nyilván könnyebben ki tud lépni egy ember, mint így. Tudja, hogy a jelenlegi helyzetben én nem hagynám el... Ahogy azt is tudja, hogy nincs szívem szeretőt se tartani...
Én meg csak arra tudok gondolni, hogy huszonévesen fiatal vagyok ahhoz, hogy szexmentesen, élvezet nélkül éljem le az életem... És mi lesz, ha megszületik a baba? Mi lesz utána? Ha meg is beszéljük ezt valahogy, örülhetek majd neki ha gyerek mellett havi 1x max 5 percre megkapom...? Ez lesz innentől? Vagy még valószínű ennyi se...
Úgy érzem kijátszott, ismert annyira, hogyan maradhatok mellette. A baba mellesleg tervezett, nagyon örülünk neki.
Tanácsokat szeretnék kérni. Beszélni szeretnék vele erről, de nem tudom, hogyan és mit mondjak már...
Volt valaki hasonló helyzetben? Mivel javíthatok ezen?
Tudom, hogy nagyon hosszú lett, de köszönöm annak, aki végigolvassa és megpróbál segíteni is nekem.















Annyian lepontoztatok, hogy most már maradok a témánál :D
Kérdező: érdekesek az új fejlemények. Ez a "hétvégén leülsz vele és elmeséled, hogy mindenkinek elpanaszkodtad, hogy kvázi impotens" biztosan jót tesz? ha eddig nem volt lelki nyomás ez biztosan az lesz. Ahogy mondtam korábban is engedd kicsit el a témát, ne akard mindig kibeszélni. Szerintem.
Másik a lepontozóknak: Okoskáim, tegyétek fel ugyan ezt a kérdést magatokban, csak fordított férfi/női szereppel. Azt mondanátok a férfinek, hogy hagyja ott a terhes feleségét?
Harmadik... Figyelembe kellene venni, hogy a terhes nők felfokozott lelki állapotban vannak. Pörögnek benne a hormonok és ezért minden probléma, aggály kiéleződik, súlyosabbnak tűnik. Kicsit olyan mintha nem lenne beszámítható, racionális, stb. (De ez nem bántás). Na most ebben az állapotban olyan döntést hozni, hogy dobja ki a férjét teljesen baromság. Eddig kibírták együtt, most akkor ha vállalták közösen a gyereket hagyják már családban megszületni, mert annyi minden változhat az elkövetkező egy évben, pl. a kérdező libidója is.





"hagyják már családban megszületni"
Állandó feszültségben felnőni sokkal jobb lenne neki, mintsem hogy a kérdező találna valakit aki szeretné a gyerekkel együtt...















Nem lesz egyszerű ebből jól kijönnöd sajnos.
Nem tudom elképzelni hogy egyik napról a másikra jobban kívánni fog.










Nagyon érdekelne, hogy most hol tartotok?
Sajnos az az igazság, hogy egy nagyon mély csapdában vagy!
Az érzelmeid és a lehetőségeid csapdájában szenvedsz a nagy libidód miatt (lehet hogy nem is olyan nagy, "csak" normális?)
Nálunk szinte szóról szóra azonos volt a történet - én majdnem belebolondultam: imádtam mint embert, de a szex az katasztrófa - ha egyáltalán volt.
5 évvel ezelőtt 4 éves volt a kislányunk. Annyira elfajult a helyzet, olyan megalázott és feszült voltam, hogy felpofoztam. Nem ütött vissza - szerencsémre. Nagyon szégyelltem magam, de ami megtörtént, megtörtént.
Ettől mélyebbre már nem lehet süllyedni!
Itt üzenném a válásra rábeszélőknek: így leírni nagyon könnyű, de iszonyú egy igazi emberi kötődést elszakítani az ösztön miatt! Ez a verzió nem volt opció.
Volt egy munkatársnőm egy mások osztályon: elég nagypofájú, hús-vér nő, aki nem sok mindenből csinál hatalmas problémát. Látta,hogy a boldogtalanság emészt, idegbajos, undok egy némberré lettem.
Felajánlotta, hogy ha van kedvem, akkor hétvégén menjek el a nyaralójukba beszélgetni, csak ketten leszünk. Végre kíváncsi volt valaki a bánatomra (se barátok, se ismerősök nem voltak partnerek ebben). Elmentem.
Pezsgőztünk, és nagyon jót dumáltunk. A második üveg pezsgő után az ágyban kötöttünk ki.
Amikor hazamentem, elmeséltem a férjemnek hogy lefeküdtem a vendéglátó nővel. Leszbi lettél? - kérdezte. Azzá tettél. Az nem baj - és ezzel szinte megkönnyebbült, részéről megoldódott a szexuális problémánk.
Így aztán hetente egyszer "engedélyjel" mehetek szexelni. Ennek öt éve. Igaz, hogy közben néha-néha beszáll a barátnőm pasija is, de ez csak hab a tortán. Kisimultam, és azóta egy hangos szó nem volt otthon! Negyedévente lefekszünk, és ezzel a férjem le is tudja a szexualitását. (egyedüli titkom, hogy a néha beköszönő pasiról nem tud) Ő elkönyvelte hogy a felesége leszbikus (holott "csak" biszex) és élünk, mint Marci Hevesen...
Le lehet r.bancozni, de ez a tényeken nem változtat.
Mi (én) így hidaltuk át ezt a megoldhatatlannak látszó problémát.
Kedves Mindenki!
Már akartam volna írni a fejleményekkel kapcsolatban, de időközben megszületett a gyermekünk, szóval így csúszott egy kicsit a dolog. :)
Még régebben leültem megbeszélni a férjemmel a helyzetünket. Átbeszéltünk sok mindent. Ahogy megnyílt (nem sokszor nyílt meg nekem ennyire előtte, azt hiszem), több probléma is feljött. Önértékelési problémái vannak, és ebből fakadó lelki vívódásai, meg szerintem testkép zavara is van, mert nem olyannak írja le magát (pl. a meztelen testét, férfiasságát) mint amilyen a valóságban...
Én aznap éjjel meztelenül beállítottam a nagy tükör elé, és elsoroltam neki fentről lefele haladva és őt jellemezve, hogy mennyire jól néz ki mindene, nekem mennyire vonzó, mik azok amik különösen férfiassá teszik őt a szememben. A felénél meghatódott és sírva fakadt, nem szólt semmit, csak a végén megölelt és annyit mondott "Köszönöm".
Aztán valahogy annyit reagált erre később, hogy hiába mondtam neki mindig, mennyire helyes, mennyit bókoltam neki, stb ő ahányszor magára nézett, nem tudta én mit látok benne/rajta, ami ne lenne visszataszító.
Amióta ezen a több órás beszélgetésen és tükrös témán átestünk, sok minden változott. Hetente többször is kezdeményez, kíván engem, sosem zárja le annyiban a szexet hogy reméli most egy ideig békén hagyom, és társai.
Sőt többször nézi magát a tükörben is, amit mindig mosollyal az arcán zár. Eddig bevallom, nem tűnt fel, de igen keveset nézegette magát a tükörben (az egész alakosban), ha bele is nézett, csak pár pillanatig és kész. De én nem gondoltam hogy e mögött mennyi lelki félelem volt.
Nyilván, most a gyermekünk megszületése után pár hétig nem lehet - ezt pedig fel is hozza, hogy már alig várja, hogy lehessen...
Persze, sok van még előttünk, még sokat kell fejlődnünk, még sok lelki félelmét kell leküzdenie, de nagyon szépen haladunk, és ahogy ő is mondja "van rá egy egész életünk".
Sajnos, a családommal és a barátnőmmel kapcsolatban nem ilyen jó a helyzet. A szüleimmel azóta nem beszélek, a volt barátnőm pedig köszönni se hajlandó már nekem. Megszületett a gyermekünk, és se édesanyám, se édesapám nem érdeklődik se irántam se a kicsi iránt, azt mondják, idézem "Szajhától van, ezt fogja látni, ő se lesz jobb".
Ez nagyon megvisel, de a férjem támogat és kiáll mellettem, és mindig mondja, hogy ne foglalkozzak velük, szerinte amúgy se jó emberek, ennél többet (vagy jobbat?) egyiküktől se kell várni.
Én annak örülök nagyon, hogy a férjemmel zöld ágra vergődtünk. Már fontolgatja pszichológus felkeresését is, aki segítene neki jobban elfogadtatnia önmagát. Ebből is nyilván csak profitálni fog a házasságunk.
Nyilván minden házasság más, van, ahol tényleg már csak a válás segít(het), és van ami még bőven menthető, ha meg van a baj forrása és tudnak/akarnak is tenni ellene.
Köszönöm szépen a sok kommentet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!