Hogyan tudnak férfiak fizetős nőkhöz menni?

Kit érdekel hogy milyen ember?

Nem társat keresek hanem szexpartnert.

Ha így gondolod nyilván nem neked való a műfaj.

Majdnem 15 éve én így elvagyok, rendszeresen eljárva.

Én még nem voltam, de ha lenne bátorságom, mennék!

A fogorvost sem ismerem, aztán mégis megengedem neki hogy a számban turkáljon.

Én voltam párszor. Nekem skizotip személyiségzavarom van, de mivé az egyik szülőm paranoid skizofrén volt, elég reálisan álltam a saját mentális állapotomhoz, ezért a tünetek enyhe fokú megjelenésénél már orvoshoz fordultam… Nem hagytuk eszkalálódni a dolgot, már évek óta szedek gyógyszert és amennyire csak lehet, teljesen tünetmentes vagyok… Nincsenek tévképzeteim, ugyanakkor mivel ez egy személyiségzavar, a személyiségemet érinti a dolog és mindig is érinteni fogja…

“Az ebben a mentális betegségben szenvedő emberek végletesen magányosnak érzik magukat, azonban magányukat az a jellemzőjük alapozza meg, hogy kifejezetten idegesíti őket más emberek jelenléte, ezért szinte egyáltalán nincsenek barátaik, egyéb társas kapcsolataik. A szkizotip személyiségzavar rendkívül súlyos rendellenesség, melyet az is jelez, hogy ennél a személyiségzavarnál a legjellemzőbb az öngyilkossági kísérlet vagy valamilyen más mentális probléma miatti kórházi kezelés.”

Ezek a dolgok pl. rám is jellemzőek, ezért már meg sem próbálok tartós kapcsolatokat kialakítani… Hiába vágyok rá, már eleget tapasztaltam ahhoz, hogy tudjam hogy nem menne.

Más pszichés beteggel kifejezetten nem ajánlott összejönnöm, mert súlyosbíthatnánk egymást állapotát, normális nő azonban soha nem jönne velem össze… Hiába vagyok tünetmentes, ez egy nagyon stigmatizáló betegség.

A prostizással csak annyi a bajom, hogy nem tudom hogy honnan jöttek, miért ez a foglalkozásuk ezeknek a nőknek, stb.

Önpusztító szokásokhoz nem szívesen járulok hozzá, de közben meg azt gondolom hogy a testét joga van kiárusítani, hiszen az övé…

Viszont eddig azt tapasztaltam, hogy azért jobb szociális háttérrel rendelkeznek még így is mint én, tehát hogyha nagyon odafigyelek rájuk és nem csinálok semmi olyat amit előtte udvariasan nem kérdezek meg, akkor talán nem bántom Őket… Néha azt is gondolom hogy talán még jobban is élvezik velem mint az átlag vendéggel mert figyelmes vagyok és csendes, nem fárasztom le Őket pszichésen (úgysem érdekelné Őket amit beszélek, viszont nem akarok véletlenül hülyeségeket összehordani, ha Ők mesélnek valamit, arra kedvesen reagálok és ennyi)… A testiséget megkapom, nekem ennek elégnek kell hogy legyen, mást nem jut.

Volt olyan prosti, aki érzelmileg indított el bennem valamit, de szerencsére nem vagyok ragadós típus, mivel velem nem lehetne hosszútávon boldog senki (és ezt már nagy nehezen, de elfogadtam), ezért még ha tetszik is valaki, nem kezdeményezek nála, hanem adok neki extra borravalót és próbálok a lehető legjobb szívvel arra gondolni hogy valaki olyannal tölt el belőle minőségi időt, akivel boldog.

4

Mitől félsz?