Mennyire irreális dolog férfiként egy évig nem maszturbálni?

Hú 10 es ritka rossz kamaszkorod lehetett. Én akkor zárkóztam be amikor akartam még ne zavarj táblám is volt.

Nem tudom szüleidnek mi volt ezzel a célja de ez a fajta nevelés már az 50 es években is elavult és gáz volt.

Kérdező elmondom az én hozzáállásomat: az élet mostanában egy nagy sz@r, gondolom látod érzed te is. Minden kis örömöt ki kell használni és ostobaság elmulasztani legyen az szex vagy akár csak egy jó masztizás. Én akkor érzem csak hogy igazán éleg mikor szexelek, kajálok valami jót, vagy a kis műhelyemben barkácsolhatok... A többi csak szenvedés: munka,főnökömet elviselni, fizetnivalók....

10-es vagyok.

11, 12-es: Tulajdonképpen nem kell sok hogy a szülő ilyen legyen. Apánk kamionozott így ritkán volt otthon, szinte csak hétvégén, így anyámra maradt a nevelésünk. Az anyánk olyan volt ha a fejébe vett valamit akkor azt általában el is érte. Legjobb ismerősei az egyházban dolgoztak, sok mindent onnan vehetett át: tanácsokat, példákat stb.

Felnézett a papokra és azt szerette volna hogy én is az legyek, bár ezt így sose mondta, valószínűleg apám lebeszélhette róla, de gondolom titokban mindíg reménykedett hátha.

13-as: Sajnos igazad van, nem volt jó kamaszkorom se fiatal felnőttkorom, bár utóbbi még most is tart.

Késönérő voltam, 16 éves koromig valahogy még elvoltam, de utána már egyre nehezebb volt. Szenvedtem mert kamaszként szinte állandóan állt a zászló és nem egy ciki helyzetem volt, de persze nem csak az miatt.

A suliban nem voltam túl népszerű fecskében; a 40 fős osztályból 3-4en azzal szivattak mindíg hogy lerántották a farmerom a folyosón vagy tesin a rövidgatyám majd beszóltak és kiröhögtek. Valószínűleg ez miatt lehetek a mai napig nagyon szégyenlős.

Szerencsére az én ruházkodásommal nem voltak annyira szigorúak, kivéve amit már korábban leírtam. Nem volt se makkoscipő, öltöny vagy ilyenek, nyugodtan hordhattam sportcipőt, kapucnispuncsit meg farmert, igaz rockernek vagy punknak nem öltözhettem volna. A húgom ilyen téren nem volt szerencsés, neki jobban megszabták miket vehetett fel.

Ami azt illeti hugomhoz képest későn 22 évesen repültem ki (utóiratban rosszul írtam, már nem tudtam javítani, bocsi), addig kellett elviselnem a szüleim szabályait.

Húgom egy évvel volt fiatalabb és ő 18 évesen ment fősulira, ő szerencsésen elszabadúlt otthonról, igaz így már volt saját szobám és nem martuk egymást (lakásban laktunk). 19 éves koromtól anyám összes figyelme rám irányult, ami nekem semmi jót nem jelentett. Barátnőm először 24 évesen lett, pedig kölyök képű és vékony vagyok a mai napig, tehát ilyen alkati téren nem volt soha gondom, viszont voltak lelki gátlásaim.

Most 27 vagyok és külföldön élek és jó ha heti egyszer beszélek szüleimmel telefonon. Hugommal csak akkor beszélek ha hazamegyek, kb. félévente utazok haza egy hétre.