Külföldön dolgozó férfiak! Ti csaltátok már meg a párotokat ott kint?

A félrelépéshez két dolog "kell": szándék és lehetőség. Aki félrekúrós az csak az alkalmat lesi, a távoli feleség, a lebukás kockázata nélkül lehetőséget ad annak akiben a szándék megvan. Értsd, akiben nincs szándék az nem fog félrekúrni akkor sem ha külföldön dolgozik.

Na ennek fényében értékeld hogy a férjeddel milyen a kapcsolatod.

Jó, tegyük tisztába a dolgokat.

Nem arról van szó, hogy szegény szende kis nejem álomba ringatja magát a hűségemmel kapcsolatban. Pontosan tudja, mert megbeszéltem vele egy évtized szigorú monogámia után, hogy nekem ő a jó, de időnként szükségem van másra, újra is. A szex is neki jó, nekem nem. Ezt elfogadta és megértette, főleg, mert látta rajtam, hogy szenvedek. Mióta meg diszkréten bár, de mégis dugok más nőket, sokkal jobban vagyok, boldogabb és kiegyensúlyozottabb.

A legtöbb férfi nem ilyen tökös, hogy az asszonynak is elmondja a vágyait és a gondjait, de alapvetően ott is erről van szó.

Van olyan férfi is persze, akinek eleve nem való a monogámia és mindenkit meg akar dugni. Itt inkább az a kérdés, hogy a nő miért ment hozzá, ugyanis ez a stílus nem a házasság után alakult ki, az biztos. Amúgy az ilyen férfi viszonylag ritka. A legtöbben azon az alapon házasodnak, hogy abban a pillanatban úgy értékelték, hogy az a nő az elérhető legjobb, el lehet vele lenni és a csaj meg rágja a fülüket, hogy ideje van már. Tehát kötnek egy kompromisszumot. Aztán amint kiderül, hogy az asszonnyal egy kaliberű, de mégiscsak más nőt is meg tudnak kapni, akkor meg kötnek egy másik kompromisszumot a hűség és boldogság viszonylatában.

#16 hát igen, ez lett a gyakori értékelési rendszeréből. A kérdező őszinte válaszokat kért, majd amikor leírtam, hogy velem hogy van, akkor nem az alapján pontozol, hogy hasznos volt-e a válasz, hanem hogy tetszik-e.

Ez lett a modern társadalomból, egy lájkverseny. Ha nem tetszik valami a világban, azt lepontozzuk, diszlájkoljuk, canceleljük, megszüntetjük, betiltjuk.

Különben is érthetetlen, hogy számodra mi az abuzív abban, ha két felnőtt ember kölcsönös beleegyezéssel intézi a szexuális életét. Én nem fogom végigszenvedni az életemet sem a te hányingered sem másé miatt, hanem megbeszélem a párommal azt, hogy mit szeretnék, és az neki mennyire fér bele és mennyire nem. Természetesen ő is elmondja az igényeit, amihez meg nekem kell alkalmazkodnom. Igen messze van ez még egy poliamoriától is, a megalázásnak meg éppenséggel az ellentéte. De nyilván ez sosem fog átmenni azon az erkölcsi alapálláson, hogy egy ember élete végéig egy partnerrel kell, hogy maximálisan és tökéletesen boldog legyen úgy lelkileg, mint szociálisan és szexuálisan. Amivel egyébként nekem semmi bajom nincs, és nem ítélem el vagy nézem le azokat, akik így szeretnének vagy tudnak élni. Én azokat nézem le és ítélem el, akik másokat néznek le és ítélnek el, holott egészséges, döntőképes felnőtt emberként, másnak nem ártva másképp akarnak élni.

19. A te kapcsolatod nem kölcsönös beleegyezésen alapul, csak rákényszeríted a megalázottságot a feleségedre, aki félelemből, hogy egyedül marad / elhagyod, vagy más nem egészséges okból némán tűri ezt.

A bársonyos, tudálékos modorod külön 🤢.