Tényleg le lehet így élni egy életet?

Ismerek 67 évest aki szingli. Egyszer jutott eskuvoig de megfutamodott.

Boldog így.

Hosszútávon nem hiszem, hogy lehetne így élni.

De sajnos én és így vagyok, még nem voltam nővel pedig próbáltam már de nem történt soha semmi csak visszautasítottak. Amikor az embert csak sikertelenségek érik, megunja az egészet és inkább egyedül van. Egy időre ha az ember pihenteti a dolgot hátha később nagyobb kedvvel áll újra a dolognak. Nem mindenki szerencsés sajnos. Nem mondom, hogy ez megoldás de néha jobb mint szerencsétlenkedni.

Remélem rám fog találni az igazi nő!

Van egy haverom. 40 éves. Sose volt még nője. Egyedül él, dolgozik, hazamegy, alszik, néha utazgat, azt is egyedül. Többször akartam már arrafelé terelgetni, hogy csajozzon, de "nem ér rá". Még egy háziállata sincs. Huszonévesen még volt is, hogy találkozott csajokkal, konkrétan az egyik csaj már "női nyelven", de egyértelműen közölte vele, hogy "csókolj már meg, te mamlasz", de a srác nem vette a lapot. Azóta semmi.

Ő elvan így, bár nem értem, miért jó neki.